„Szóval a főnök látott engemet belülről, és felmérte – nem is a cuccaimból – a fizimiskámat. Feltételezte, hogy akinek ilyen forradalmi sérója van, az bármire is képes. Nem a cuccaimmal volt neki baja.” Végül is – látszatra – lehet, hogy neki van igaza. Olvassátok el a blogomat, megtámasztva a mondanivalót!
Kolerikus fiam így zárta le a témát:
– Ne szórakozz, menjünk haza!
– Te normális vagy? -, vágtam vissza élből. – Azért jöttem szombat este a városba: haza menjek anélkül, hogy keresztbe tettem volna a két lábamat bármi ritmus hatására? Azt már nem. Ti menjetek haza!
Akkor inkább már milliószor jobb volna Ráckevén lennem. Nagyon el voltam keseredve, hogy ilyen csúfos véget ér ez a szombat este.
Közben folyamatosan hívtam Szandrát – tudjátok, azt a csoda mosolygós lányt -, aki már bent volt Klárival a diszkóban.
Rengetegszer hívtam, mire sikerült elérni. A nagy zajban nem vette észre, hogy csöng a mobilja.
Végre együtt a kis csapat: Kriszta+Dani páros, Szandra, Klári és én.
Elhatároztuk, nem hagyjuk magunkat, úgyhogy pár perccel ettől a helytől lecsattogtunk a Soho pince helyiségébe táncolni.
Az elején alig lézengtek.
– Nem tudna valami mai számokat is adni? -, kérdeztem a disjockét.
– Nekem a 90-es évek zenevilága van kiadva, nem térhetek el ettől.
„Na, mindegy! Ez sem jött be.”
Viszont éjfél után, szinte gombnyomásra előteremtek a táncolni vágyók a semmiből. Beindult az élet, a hangulat pedig a magasba szökött.
Végül is nem maradtunk sokáig – de oda tettük magunkat igen intenzíven. Hajnal 4 körül már itthon is voltunk…
Az eddigi kitiltások sora itt olvasható el:
1. részt Nem hittem volna itt olvashatod el!
A 2. részt Nem megyek haza itt olvasható el!
A 3. részt Mara, maga normális? itt olvasható el!
A 4. részt Mara a szénakazalban itt olvashatod el!
Az 5. részt Hurrá, akkor nyaralunk! itt olvashatod el!
A 6. részt A csatorna nem létezik itt olvashatod el!
A 7. részt Sok lúd disznót győz! itt olvashatod el!
Simon Mara
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, tedd! S utána tedd a kezedet a szívedre…