Csak tisztázzuk, még mielőtt kitörne a parasztgyalázat, és azoknak nyomatékosan mondom, akik szeretnek: tehát nem kell gyász zsebkendőt bevásárolni a sarki szatócs boltban. Olyan szórakozott vagyok, hogy elfelejtek meghalni.
– Te mikor érsz rá, hogy beszéljünk? -, kérdi egyik barátom.
– Nézd, én reggel nagyon elfoglalt vagyok, egészen éjfélig -, felelek.
„Vajon miért vagyok ilyen éhes” -, morfondíroztam magamban ma reggel 9:49-kor. „Jah, elfelejtettem megreggelizni!”
Aranyszabály: Ha arra vetemednél, hogy rendet csinálsz a lakásodban, lázas álmaidban se tegyél rendet a hivatalos levelek között. Soha többet nem fogsz megtalálni fontos értesítéseket, csekkeket.
Aranyszabály (újabb): Amikor az összes nyolc bögrédet a lakás különböző pontjain találod meg, akkor épp ideje elkezdened mosogatni.
Bármi, ami fontos nekem, az annyira fontossá válik, hogy eldugom magam elöl. S csak akkor merészkedik elő rejtekhelyéről az a valami vagy pontosítsunk, bármi, amikor már úgyis mindegy! Például most, hogy olyan nagy hidegek vannak, már hetek óta nem találom azt a kedvenc sapkámat, amiben futni szoktam.
Tudom! Majd nyáron meglesz! Ezt pont olyan szuper, mint első szerelmem, Fifi. Sokáig kerülgettük egymást és a guta engem. Aztán, ahogy leérettségiztünk, leálltam vele. Elegem lett az érzéketlenségéből. És amikor ő jött volna, hogy szívesen járna velem, én mondtam, hogy már nem aktuális.
Egyesek azt gondolják, hogy szarkeverő vagyok. Megnyugtatom őket. Igazuk van. Annyira, hogy amikor például a laptopommal piszmogok, akkor a bal felemen van egy félig, kihűlt teával telt bögrém. Benne ezüst kanál. És ugyanez a jobb kezem ügyében is paralel, csak abban nincs folyadék. És attól függően, hogy melyik kezem szabad, a kiskanállal keverek egyet. Hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból.
Nézem, hogy lefogytam! Leesik rólam a kedvenc – kellően szakadt, agyonstrapált – melegítő nadrágom, amit le sem tudná szedni rólam a legjobb krapek sem. Ja! Hogy kijött belőle a gumi…
Felgyorsult időket élünk. A mosogatóba betettem az ételes tálat, és félig felengedtem vízzel. Megebédeltem, de gyakorlatilag nem ettem semmit sem. Így – mint meglepően rendes ember – meglátva az üres edényt, beletettem a megmaradt húsokat. Csak akkor láttam, hogy félig tele van vízzel. Így tehát megmostam a kajámat – nem lehet eléggé óvatos az ember. A mosogatást most már tuti, hogy későbbre halasztom. Elment az étvágyam a fentiek miatt. Tehát energiatakarékos ember is vagyok egyúttal. Lassan már csak annyi helyet foglalok el, mint egy összecsukható bicaj.
És mit ad Isten? A képen meg sem közelíti az előbb említett bicajt. Az igényesebbje most hagyja el a blogomat:
A Szöszi-net áthozott részei a régi blogomból. A többivel még egyelőre adós vagyok:
9. rész Emberi kapcsolatok és más egyéb
10. rész A fiatal halász is kiveti hálóját
11. rész Titkos szeglet az üzenetek között
12. rész Játszani a szavakkal…
13. rész Csak legyen már vége
14. rész A porszívás rejtelmei
15. rész Szöszi-net Húsvéti medvehagyma vadászat
16. részt Szöszi-net Reggeli cviki puszi Szöszi-net
17. részt Facebook leckék kezdőknek és haladóknak
18. részt Facebook leckék avagy Már megint mi van?
19. részt Feláll a szőr a hátamon
20. részt Az ismeretlen jótevő avagy HOL AZ A GOMB?
21. részt Popi és a kutyakozmetika
22. részt Már csak azért is!
marasimo@gmail.com
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
(2) Összecsukható bicaj……Eddig ez a szösszenet a kedvencem! Mi tagadás magamra ismertem benne…a feledékeny és a szórakozott professzor keverékében! Gergő unokám el is nevezte a jelenséget,ha úgy tetszik engem…”suvasztó Mama” lettem,…mindig keresek valamit,amit tuti jó helyre pakoltam el!…Szóval jót szórakoztam a tükörképemen!