Simonék félrebeszélnek (23.) Csak ne kelljen költözködni!

ÉRTELEMSZERŰ, HOGY NEM KELL EGY NŐNEK TÍZ ÁTMENETI KABÁT!

Csak mert van tűzpiros – az a fekete-piros, fekete szerkókhoz dögös -, van tiszta fekete, az mindenhez jó, tigris mintás, szintén dögös kivitelben, az a vadításhoz tiszta dili, a fehér, a szűzi lélek kiemelésére. A fehérnek több változata: félig, teljesen, közepesen hosszú, bő, szűk fazonban.

Kék – na, az is egy szép darab. A barna – szemet, lelket megnyugtató. Kis prémmel a kapucni. De a prém inkább nyári prém. Remélem, értitek. És akkor még csak a szeles, változékony időjárást veséztem ki. Akkor még itt van a kicsit zimankósabb, zaklatottabb időjárás! Ez újabb variánsokat termel ki a szekrény belső világában. És akkor még csak az átmeneti kabátoknál tartottam.

Szóval, ez marja lelkemet már lassan hetek óta, mert költözik a “hivatal”. Nekem csodát kell tennem. De mi vagyok én, a jó Isten? Ilyen pozícióra esküszöm, nem pályáztam.

Majdnem harakirit végeztem el szó szerint, mert miközben a papírdobozokat próbáltam szétszedni, a késsel formálisan belevágtam a hasamba, mint a kínai szamurájok (talán ők tették ezt, ha valami nagyon nem stimmelt náluk). Még jó, hogy el nem vérzek csak azért, hogy a cuccaimat észszerűsítsem!

De a legnagyobb baj, ami csak létezhet, a hi-fit – többek között a rádiót -, levitte Laci Ráckevére, és némaságra vagyok ítélve. Ez már mindennek a teteje. Hová lett tánc-viháncom? Hová lett hirtelen lángra kapó táncolhatnékom kiélése?

Péntekre annyira kibuktam, hogy amikor Lacival beszéltem telefonon, szó szerint elsírtam magam, annyira magamba voltam zuhanva. Azt a temérdek cuccot átböngészni – itt nem csak ruhaneműkre gondolok -, 36 év rétegeit felfejteni, nem kis munka!

De most már vasárnap este van, mikor a blogírást befejezem. Madárfüttybe öltözik a lég, Laci öntözi a kertet. Csöpi mögöttem a karosszékben ül. Popi pedig a kapunál tart örökös őrjáratot. A macskák pedig valahol fekszenek valamelyik hűs bokor mélyén.

Mint már mondtam, egy biztos, minden változik körülöttünk. Minden. És a változás lehet csodálatos és nagyszerű. A kérdés, hogyan állunk hozzá?

Vagyis bányásszuk ki a mélyből a jót. Lehet, hogy még olyan kis esetlen formája van, fénytelen is, de vagyunk olyan tehetségesek, hogy addig nyüstöljük, csiszoljuk, míg csodálatos gyémánttá válik általunk!

A beköszöntő fotó 2021 őszén készült, tehát jóval később, mint maga az írás. Nem baj, ez tökéletesen megfelel. Legalább is nekem biztosan!

 

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/


Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük