Amikor pár hónappal ezelőtt berobbantam Claudia fitness edzésére, a szemem elállt a gyönyörűségtől, izmaim nem győztek alkalmazkodni a nagy tortúrához.
Igen, ha valaki edzeni akarja magát, akkor fel kell kötni a gatyáját, mert Claudia – bár nem drabális méretű, 23 éves nő – nem kímél bennünket. Igaz, élen jár, mert mindig megmutatja, hogy kéne csinálni nekünk is.
Persze nem vagyunk tökéletesek, még a közelébe sem megyünk a perfekcionizmusnak, de nem is ez a lényeg.
A lényeg a következő, és most figyeljetek! Akik oda járnak – tinédzserek és nagymama korú hölgyek, mint én is -, legyőzik önön lustaságukat, és ha megtesznek minden maguktól telhetőt, sokkal többek lesznek az által. Itt nem azt nézzük, hogy a másik milyen könnyedén emelgeti a lábait, hanem azt, hogy tudomásul vegyük: a határainkat feszegetjük minden egyes edzéssel.
Feszegetjük határainkat!
Sokat nevetünk magunkon és a másikon, de ezt senki nem veszi rossz néven, mert a társaság összekovácsolódik, és mindenki a másik előnyös tulajdonságait bontja ki, nem pedig a rosszat, amiből mindannyiunknál akad bőven.
Ezeket az edzéseket a jó kedv jellemzi. Mennyire nagy szükségünk van arra, hogy a hétköznapok depresszív élményeit kiradírozzuk magunkból! A „talp alá való” zene és Claudia bombasztikus sodró ereje, hogy rá vegyen bennünket olyan gyakorlatokra, amiktől a hajunk az égnek áll… Na, ehhez kell tudomány!
Mire vége az egy órás edzésnek, mindenki úgy néz ki, mintha a zuhanyzóból lépett volna éppen ki. És ekkor, edzés után következik a közös fotózás:
A csapat egy kis magja arra vállalkozott, hogy pár perces tánc számmal lépjen fel a szigetújfalui Petőfi Sándor Művelődési házban megtartott szülők bálján 2015. április 16-án. Ennek a megmozdulásnak igazi kohéziós ereje volt, akik jelentkeztek erre a megmérettetésre, érzékelhették.
Pénteken, az össz-főpróbán izzott a levegő:
Élvezet volt a fellépők között lenni, hiszen sok csapat, profik és kevésbé profik táncoltak egymást követve.
Itt voltak a pöttöm Pannák is. Hát nem tündériek?
Az előadás előtt pár perccel közvetlenül már nem voltunk olyan vidámak.
Hova tűnt a mókus és a jó kedv?
Mindenki azon volt, hogy valahogy túlélje.
Leidlné Dóra, aki már a 9. hónap elején volt áldott állapotának, szerintem ő tartotta a többiekben a lelket. Ha ő nem csuklik össze az izgalomtól, akkor nekünk sem szabad – gondoltam én magamban.
Speciel én sem emlékszem nagyon, hogyan és miképpen tettem a lábaimat előre, ám a közönség lelkes tapsolásával megkaptuk a választ kétségeinkre. Igen, megérte! Többszörösen!
Ebben a blogban pedig megnézhetitek, hogyan lehet eltölteni egy igazi, vérforraló szombat délutánt!
Clau 2. Ki itt belépsz, hagyj fel azzal is, amid nincs!
Clau 3. Még ezt az utolsót…
Clau 4. Clau Szülinapi meglepetések sora
9. rész Emberi kapcsolatok és más egyéb
10. rész A fiatal halász is kiveti hálóját
11. rész Titkos szeglet az üzenetek között
12. rész Játszani a szavakkal…
13. rész Csak legyen már vége
14. rész A porszívás rejtelmei
15. rész Húsvéti medvehagyma vadászat
16. rész Reggeli cviki puszi Szöszi-net
17. rész Facebook leckék kezdőknek és haladóknak
18. rész Facebook leckék avagy Már megint mi van?
19. rész Feláll a szőr a hátamon
20. rész Az ismeretlen jótevő avagy HOL AZ A GOMB?
21. rész Tükröm, tükröm, mondd meg nekem…
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com
