A beköszöntő fotó 1977-ben készült, az esküvőnk napján édesanyámmal. Képzeljétek el, ha akkor maszkot kellett volna használnunk. Micsoda eszméletlen képtelenség! Hogy örökítődött volna meg ez a csodálatos pillanat? A szeretet legapróbb rezdüléseit is be akarja gyűjteni az ember, mert abból sosem elég, ám manapság…

A modern Taügetosz sztorit éljük, kicsit átírva, de a lényeg ugyanaz. Naivitásomnak se eleje – azaz a születésem időpontja -, se pedig hossza. A szélességéről pedig már nem is beszélek. 

Jó ez így! Manapság hallani, hogy az EMBEREK ÉRDEKÉBEN…

Kissé ideges leszek, ha fejlesztésekkel, intézkedésekkel járnak a kedvünkbe. Ezekből még jó nem sült ki. Hadd döntsük el, hogy mit szeretnénk, hadd döntsünk el a dolgokat, amik arról szólnak, hogy a mi érdekünkben sarokba szorítanak, meglékelik az agyunkat, majd valami gépi megoldással kiszúrják a szemünket, lekötik a kezünket, beragtapaszozzák a szánkat, chipet ültetnek belénk, oltásokkal akarják megóvni az egészségünket.

És ha én öngyilkos akarok lenni a vírusok által? Szívem joga. Bár latolgathatnám éppen, hogy felmászok a Szabadság-híd tetejébe, és órákra – lehetőleg délután, amikor a legnagyobb forgalom van, amikor békés időkben a mamák rohannának a munkából a bölcsibe, óviba gyermekeikért, nehogy utcára kerüljenek az apróságok – megbénítanám a közlekedést, mert éppen hatalmas, földgolyót megrengető bánat zuhant rám! Génmódosított, agyonkemikalizált zöldséget, gyömölcsöt, zöldséget vásároltatnak meg a lakossággal, kibelezett csirkeként bánnak velünk. Mindez a mi érdekünkben…

“A maszk az egyéniség törlésének kezdete.” (Tury Carpo)

A közel-kelet asszonyainak az öltözéke, ahol a női arcból csak a szem látható vagy jó esetben csak maga, az arc. Ebben az esetben a nők csodálatos make up-ot készítenek, hiszen ez az egyetlen eszközük, amivel fel tudják hívni magukra a férfiak figyelmét.

Bár láttam Londonban olyan variációt, hogy a női szempár is szó szerint lőrések mögül pislogott kifelé a nagyvilágba. Félelmetes, hogy az ember így mennyire elveszik a lebernyegek mögött! Egyesek úgy tartják, hogy a nők érdekében találták ki a férfiak, hogy a homokviharok idején kevesebb homok kerüljön bele a szájukba. Aztán elfelejtették megkérdezni a nőket, pedig álltítólag az Ő ÉRDEKÜKBEN TÖRTÉNT A GONDOSKODÁS! Csak az a kis kérdő mondat hiányzott és hiányzik még mindig: Akarjátok ezt a viseletet? Ha nem, nem kell felvennetek!

Ebben a témában is hatalmas a káosz, országonként változik. A Wikipédián van egy kis gyűjtemény, ha ráértek, tanulmányozzátok egy kicsit.

Kérdem én azonban, hány ezer-millió muszlim, arab nő él Európában, egészen más országokban, messze, távol homokviharoktól fuldokló hazájuktól. Ezekben az országokban – legalább is eddig még – nem volt homokvihar, amely által homok került volna a nők orrlyukaiba és egyéb nyílásaiba. Akkor ezt a leplet talán le is lehetne vetni, hiszen oka-fogyottá vált annak viselete… Tudom, a nők lefátyolozása, elrejtőzése az idegen tekintetek elől elsősorban férfiak fejéből pattant ki, akik mindig is szerették uralni a környezetüket – nők esetében birtokolni őket, mint  valami tulajdont.

Evezzünk “békésebb” vizekre: elgondolkodtatok azon, miért van, hogy a gyerekek – akár már a csecsemők is – mindenféle allergiás betegséggel küszöködnek? Sajnos agyon-kemikáliázzák azokat a termékeket, amelyeket drága pénzen vehetünk meg a piacon. A piackon kapható termékek 70 %-a pedig külföldről behozott termékeket jelent. Miért engedték, hogy idáig fajuljon a dolog? Miért nem foglalkoztak soha a magyar mezőgazdasággal olyan mértékben, amennyire pedig megérdemelné, hiszen a jó élelmiszer a minőségi, egészséges élet alapja. (Persze tudom a választ! Szerintem Ti is tudjátok.)

Valószínűleg nem áll érdekében bizonyos csoportoknak, hogy hazai termékekből elégítsük ki igényünket, de a gyógyszeriparnak sem kedvez, ha egyre többen csatlakoznak az egészségesek táborához. Az agyon-kemikalizált élelmiszert odaadjuk a gyerekeknek, tehát már “sikerül” belülről mérgezni őket – rögtön a startvonalnál.  A túlbuzgó szülők pedig tökéletesítik az ördögi tervet: sikeresen idegbajos felnőtteket engednek ki “féltő” szárnyaik alól.

Tegnap az edzésnél az egyik edző társam arról számolt be, hogy a szülő, aki edzésre kísérte be gyerekét, rászólt fiára:

  • Ne dőlj a fertőzött falnak, mert meghalhatsz!

A szülők egy része rettegés szilánkokkal szorja tele gyerekeik lelkét. És azt mondják: MINDEZ A TE ÉRDEKEDBEN! Gondolkodni viszont valószínűleg fájdalmas lehet. Látom, nem vagyok vak, mi zajlik körülöttem: a túlbuzgó, agymosott szülők, akik asszisztálnak a gyerekeik lassú kivégzésében, akik elfelejtenek gondolkodni, bár lehetséges, hogy soha életükben nem tették, mint a birkák mennek a média által megszabott kordonokkal szűkített sötét, egyre sötétebb alagúton. A pszichés terror – amit a média is előszeretettel alkalmaz hajnal-hasadástól éjfélig – ártalmasabb, mint maga a vírus, mert tuti megbetegíti az egyedeket akkor is, ha a vírus még csa a közeledben sem jön.

Most csak úgy eszembe jutott, hogy micsoda bölcsességet tanulhatunk meg az egyes, tudatlan, sötét emberek által oly mértékben megvetett mlm rendszerekben. (Igaz, azok szokták lehurrogni az mlm cégeket, akiknek fogalma sincs, miről szólnak valójában.) Mit mond az mlm többek között? Akik már felsőbb szinten teszik dolgukat, az ő problémáikat soha nem oszthatják meg, nem testálhatják rá a későbben érkezőkre. Miért? Mert az “újoncoknak” éppen elég problémájuk akad, amíg megismerik a rendszert, és ténylegesen sikereket tudnak felmutatni. Tehát az előttünk regisztrált vezető csak a feljebb levőkkel – akik már tudják, mitől döglik a légy – oszthatja meg averzióit, akik már tapasztaltattabbak, és helyére tudnak tenni minden felmerülő problémát.

Ezt kellene tenni a szülőknek is – mivel már ők korábban regisztráltak be az ÉLET nevű társasjátékba – , nem megfélemlíteni kellene a kisgyerekeket, hanem megnyugtatni, elmagyarázni, hogy vírusok már fél évszázaddal ezelőtt is voltak, betegedtek meg évtizedről évtizedre emberek százai, ezrei. Még sem állt meg forgásában a Föld.

(Ezt már csak én mondom csendben: nem tették tönkre a családokat, nem szakították szét az igen fontos, életmenő kapcsolatokat. Az öregeket nem hagyták magukra, amikor a leginkább szükségük lett volna szeretteik támogatására. A betegeket nem hagyták orvosi ellátás nélkül. Az élethez a megbetegedések is hozzá tartoznak, de ha valaki figyel a prevencióra – most nem fejtem ki -, sokkal kisebb esélye van a lebetegedésre. Ilyen kézzel fogható preventív hozzáállás, ha valaki ganodermával dúsított, gyógyszer tisztaságú Organo Gold termékeket, D-vitamint, C-vitamint  fogyaszt.)

Ehhez a témakörhöz tartozik annyi minden, hogy sosem fejezném be ezt a bejegyzésemet. Egy nő ismerősöm nem tud magához térni még most sem a bánat-sokkból: édesanyját beszállították nyáron a kórházba daganatos betegséggel, és ő hiába ment több napon, talán több héten át minden nap, hogy segíthessen édesanyjának, nem engedték be. Lelki szemei előtt látta és tudva tudta, hogy édesanyját csak a legvégsőbb esetben teszik tisztába, látják el, hiszen a személyzet hiányos. Meghalt a szeretett lény anélkül, hogy szerettei megsimogatták volna kezét. Hihetetlen szomorú történet. És ez nem egyedi.

A felnőtt nem testálhatja rá a saját rettegését a gyerekeire. Nem vasalhatja bele a rémísztgetés betonjába gyermekét, aki azt sem tudja, hogy mi van körülötte. Fel sem fogja. Ám – ami még szomorúbb – felnőttek milliói sem tudják, mi zajlik körülöttük, mert miközben esténként a tévé előtt rágcsálnak valami egészségtelen mű kaját – akár a tengeri malacok -, mindent elhisznek, amit a média elébük tálal. Nem néznek utána az infóknak, megelégszenek a félig kész “ételekkel”. Nekik már nincs semmi dolguk, csak a mirelitt kaját be kell tenni a sütőbe és elfogyasztani.

Egyik ismerősöm kérdezi:

  • Mit izgat téged, hogy mi lesz a gyerekekkel?

Na, ez az. Így gondolkodnak egyesek: ami közvetlenül őket nem érinti, nem érdekel senkit sem.

Milyen felnőttekké válnak ezek a porontyok, ha a félelem jeges folyójába mártogatjuk őket? Ez miért nincs a palettán? Büntetni, ha a tömegközlekedési eszközön nem szabályosan viseljük a maszkot – miközben az mi ellen véd? -, azt igen, de hogy mi lesz az ifjúsággal? Az smafu. Mi lesz az elsősökkel, akik ilyen légkörben kezdik az iskolaévet? Szent Isten? Hátra tett kézzel, száj-orr elé kötött maszkkal. Szörnyű!

Viszont mindenki nyugodjon le! Büntetni fognak, ha valaki renitenskedni mer. Nyugi, minden rendben van!

Mallorcán élő fiatal nő számolt be egy élő videóban, milyen is az élet Mallorcán. Igaz, ez a lehetetlen és áldatlan állapot sok országra jellemző, mintha csak összebeszéltek volna az országok vezetői. Túlságosan globális ez a koreográfia.

Most viszont nézzük meg a hölgy kalauzolásával, min mentek keresztül eddig Mallorcán, bár teljeskörűségre nem törekedtem): nem lehet játszóterekre menni – mert be vannak zárva -, csak iskolákba. Tavasszal két hónapig csak lakásban lehettek. A gyerekek egyáltalán nem mozdulhattak ki. Aztán enyhült a helyzet, már boltokba is mehettek, de tengerpartra nem. A tengerpartot nem pár méter hosszú vízpartként kell elképzelni, ahol az emberek egymás-hegyén tolongtak volna. A tengeri levegő gyógyít, az immunrendszert erősíti. Valami miatt viszont ez a szempont egyáltalán nem volt fontos. Ha mégis kimentek napfürdőt venni, már ott köröztek a fejük felett fenyegetően a katonai helikopterek. A vírus a tengerparton tombol. (Jaj, jaj!) Azt hitték, hogy nyáron majd egy kicsit lazábbra vehetik a figurát, de igazából a riogatás, a fenyegetés érzékelhető volt minden sarkon, mindenütt.

Maszk kötelező 6 éves kortól iskolában 5 órán keresztül. Ha valaki az iskolában ebédel, 7 órán keresztül viseli ezt a normális légzést megakadályozó szövetdarabot. Kisgyerekekről beszélünk. Ezzel jót teszünk a gyereknek vagy még sem? Ez mindig a legfőbb kérdés. Ez kínzás.

  • A gyerek haza jött azzal, hogy fáj a feje, pedig az elmúlt hat év alatt sosem panaszkodott ilyenre. Most már a 2. héten vagyunk, “anya fáj a fejem”.

És a tanár utasítja, hogy fedje le az egész fejét. Hozzá kell tenni, hogy egyik maszk sem megfelelő, nem jók, amire valójában gyártották. Mindegyikben fuldokol az ember egy idő után, nincs kedve beszélni, bárkire rámosolyogni vagy normálisan viszonyulni bárkihez is, hiszen arra koncentrál, hogy valahogy túlélje azt a napot is.

  • Én hiszek azoknak a szakembereknek, akik azt mondják, hogy a maszkok nem alkalmasak a normális viseléshez -, folytatja beszámolóját a fiatal hölgy. – Vedd fel a maszkot, és ne lélegezzél. Mindezt hatalmas melegben! Az immunrendszeredet nem védheted és nem erősítheted. Nincs jogod lélegezni! Ez nagyon durva. PCR teszt is 7-féle vírus kimutatására alkalmas, és ennek alapján teszik tönkre a gazdaságot, miközben komoly szaktekintélyek hívják fel a figyelmet, hogy ez nem alkalmas a Covid-9 vírus kimutatására. Mégis ezt használják. Andrea így fejezte be húsz perces monológját: 
  • Az egészséged a Te kezedben van, nem hiszem, hogy a politikusoknak bármi köze lenne hozzá.

Ezen témához már hozzányúltam kesztyűs kézzel a Simonék félrebeszélnek (89.) Áll a maszk(a) bál! című blogomban.

 

(itt kezdtem bontogatni szárnyaimat)
4. rész (Ki kit figyel?) 
5. rész (Néni kérem…) 
7. rész (Popi kereket old) 

 9. rész (Emberi kapcsolatok és más egyéb)

10. rész (A fiatal halász is kiveti hálóját

11. rész (Titkos szeglet az üzenetek között

12. rész (Játszani a szavakkal…

13. rész (Csak legyen már vége

14. rész (A porszívás rejtelmei

15. rész (Húsvéti medvehagyma vadászat

16. rész (Szöszi-net Reggeli cviki puszi)

17. rész (Facebook leckék kezdőknek és haladóknak

18. rész (Facebook leckék avagy Már megint mi van?

19. rész (Fő a frissesség!) 

20. rész (Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE) 

21. rész (Popi és a kutya kozmetika)

22. rész (Tükröm, tükröm, mondd meg nekem…) 

23. rész (Vegyél tőlem szeretetet) 

24. rész (Már csak azért is) 

25. rész (Az ismeretlen jótevő avagy HOL AZ A GOMB?)

26. rész  Miért olyan bonyolult minden, avagy hol a papucsom? 

27. rész (Karácsony) 

28. rész (Reggeli cviki puszi) 

29. rész (A boldogság belső munka) 

30. rész (Frázis-puffogtatók előre!) 

31. rész (Drága, jó Juliska néni!) 

32. rész (Madár távlatból, vagy legyél zizi!) 

33. rész (“Lehetséges kéretlen tartalom” 

34. rész (Van benne valami, csak tudnám, hogy mi?) 

35. rész (Kitalálom, hogy mit ne írjál) 

36. rész (Rám jár a rúd) 

44.  rész (Széllel szemben nem jó…) 

45. rész (A biztosító még csak nem is dünnyög!) 

46. rész (Popi jó kislány lett) 

47. rész (Aktuális életérzés – mégha nem is bombasztikus cím) 

48. rész (Akkor menjünk úszni!) 

49. rész (Hogyan szeressétek magatokat?) 

50. rész (24 órás pornó csatorna) 

51. rész (Szilveszteri buli a Kis-Dunán) 

52. rész (Szemét egy sztori) 

53. rész (A zöldségek koronázatlan királya: a kelbimbó)

54. rész (Perfect day (tökéletes nap)

55. rész (Hordjatok Ti is napszemüveget – velem együtt!)

56. rész (A feladó FACEBOOK fiókja ellenőrzésre szorul)

57. rész (Négyszem közt)

58. rész (Változtassuk meg ünnepi szokásainkat!) 

59. (Ha szilveszter, akkor buli a vízen: 2018-2019)

60. (A szomorú szemű fiú)

61. (Adóbevallás – elektronikus úton!)

62. (Kedves Facebook!)

63. (Pepper robot és társai az Enjoy Caféban, Budapesten)

64. (Egy kupac kiscica)

65. (Kiscica “üzembe helyezése”)

66. (Van Isten – pünkösdre készülve)

67. (Szom-ba-ton haj-nal-ban)

68. (Megújult a blogom avagy mindig a fénnyel szemben)

69. (A fiatal stewardess hölgy)

70. (Miért hiányozzon a harag a szívünkből?)

71. (Hűbéri tulajdonjog a XXI. században)

72. (Én vagyok, vagy még sem? És ha mégis?)

73. (Változzon a hóhér!)

74. (Nem tudsz arrébb menni?)

75. (Ablakmosás megint avagy Akarsz velem beszélni?)

76. (“A maszk az egyéniség törlésének kezdete.”)

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted