Amikor megláttam ezt a megosztásomat a Facebook-on ismétlésként (Simonék félrebeszélnek (64.) Bezzeg ha jönnek a vendégek), kedvet kaptam a nagytakarításhoz. Saját magamat inspiráltam. Nem rossz! Szerintem akkor másokat is tudok lelkesíteni, ha magamat sikerült. Annyira belejöttem a lelkesedésbe, hogy egyre nagyobb hatósugárban takarítottam. Ahogy szoktam, már megállítani sem lehetett.
Az előzmény azonban a következő: a roham-takarítás előtti napon spontán meglátogatott egy régi barátnőm az ő unokatesójával és annak a fiával. Ekkor még mindenre az ős-szutyokság nyomta rá a bélyegét. Működik Murphy törvénye, Ráckevén is működik. Sajnos a látogatást követő napon jött rám a rohamtakarítási őrületem.
A napokban gondolkodtam azon, hogy igen kritikus vagyok másokkal szemben, Lacit is ellátom pikírt megjegyzésekkel, ám magamat sem kímélem… Mennyire utálhattok engem, amikor egy sündisznó szemétségével vesézem ki hibáitokat…
Akarsz velem beszélni?
Ez pedig úgy jön ide, hogy egy nő ismerősöm, akit megkérdeztem a ganodermáról, egészen finoman karcolva a témát, rögtön elzárkózott előle, mondván: „ő tudja miről van szó”. Jó, nem erőszakoskodtam, mert amúgy sem látom értelmét a nyomulásnak. Ám miután teljesen elhaltam – nevezzük Ernának – Erna tengerkék színű egén feljelentkezett, hogy jelöljem be magamat az ő csoportjában, melynek neve: Akarsz velem beszélni?
Könyörgöm! Miért akarnék én vele beszélgetni, amikor a megosztásai is ásítanak a holt-nyomor unalomtól? Ha csak úgy felszínesen „felugrok” a látvány pékségébe, kiszárad mind a két szemgolyóm a sivatagi széltől, amely arcomba süvít az idővonaláról. Tehát neeeeeeeeeeeem!
A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
