Ganoderma=életerixír (2.) Már megint olyan kis nyanya vagy!

Biztosra veszem, hogy sokat fogtok hallani tőlem még a Ganoderma gomba áldásos hatásairól, s mindez azért következik be, mert szó szerint már saját bőrömön és férjemen is megtapasztaltuk, hogy valami egészen csoda dolog történik velünk…

Pannival zsenge gyermekkorunk óta ismerjük egymást. Kétség nem fér hozzá, hogy életre szóló barátság fűz össze bennünket. Együtt nyaraltunk nem egyszer, hol az ő nagyszüleinél Szegeden, hol pedig az én nagyszüleimnél Csongrádon.

Hiába évek óta nem beszélgettünk személyesen egymással, de ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk, miután a napokban meglátogattam Pannit és Pétert, a férjét.

Panniék egy vidéki, kényelmes házban laknak, példás békesség, egymás kölcsönös megbecsülése jellemző házastársi kapcsolatukra. Barátnőm – hasonló évjáratú, mint én, tehát ő is a 66. évét tapossa – gondoskodó, tyúkanyó típus. Ez a féltő, óvó viselkedés kiterjed a nagy család minden tagjára, a hat unokára – és nyilván, hogy a hetedikre is majdan, aki éppen „útközben” van – természetesen a férjére fordít a legnagyobb figyelmet.

Péter – akinek sikerült 110-ről 90-re lefogynia – nem egy mozgékony ember, naphosszat ül a kényelmes bőr kanapén, pille könnyű notebookját piszkálja és közben nézi a természetfilmeket, figyeli, hogy a vadállatok hogyan tépik szét a gyenge kis hegyi kecskét. És abban a hatalmas térben, ami a nappalit és az amerikai konyhát jellemzi, köd honol a cigaretta füsttől. Mindketten dohányoznak, fejenként két doboz cigarettát szívnak el. (Persze ez csak az én saccolásom.)

• Menjek ki, ha rá akarok gyújtani? -, kérdezte Péter nagy szemeket meresztve rám, úgy látszik, valami nagyon durvát mondhattam neki. Tehát ezt nem fejtettem ki, hogy mennyivel jobban járnának. Pld. akkor felállna és egy kicsit megmozgatná izületeit. Igaz, mivel az orvos valószínűleg többször rádörrenthetett, hogy mozognia kell, ha életben akar maradni, így minden délután elmegy sétálni fél órára. Ez – szerintem már nagy szó az ő esetében.

Ha már itt tartunk, állítólag mennyire szereted az unokáidat. Ezt kevésbé hiszem, hiszen nem sokat teszel annak érdekében, hogy valóban jó erőben, egészségben éljél jó sokáig, ahogy kell!

Azt is mennyire figyelmen kívül hagyjátok, hogy nem szabad a gyomrot savasítani, már pedig tudatosan vagy nem – ki tudja? – savasítjátok a hagyományos kávéitokkal. Öt-hat csészényit megisztok ebből az élénkítő szerből naponta. Mert az kényelmesebb és már megszoktátok? Megszoktátok? Könyörgöm! És az egészségetek kedvéért nem lehet szokást változtatni? Nem éri meg?

Nézd meg ezt az ábrát, de ne csak átfuss rajta, hanem tüzetesen tanulmányozd:

 

És most nézd meg ezt az ábrát tüzetesen, ne rohanj tovább, mielőtt meg nem értetted a lényegét:

Nekem hiába mondod, hogy Te egészséges vagy, mint a makk, mert ha rád néz az ember, egyáltalán nem ez a benyomás rólad. Nyúzott vagy, karikásak a szemeid, a bőröd fáradt.

Tessék megújulni, hadd örüljenek az unokák, hogy milyen bombázó nagymuterjük van, Péter pedig hadd örüljön annak, mennyire jó ránézni az ő, egyetlen feleségére.

Befejezésül pedig: így nőjön meg az amúgy sem kis orrom, mint Pinocciónak – a fából faragott kisfiúnak, amikor hazudott -, ha nem mondok igazat:

Akármennyire furcsa, de ez az 1. része ennek a sorozatnak:

Simonék félrebeszélnek 87. (Egy ősi titok, avagy minek dőltem be megint?)

                                                   2. (Már megint olyan kis nyanya vagy!)

3. (Gyanúsan jó ez a kávé!)