Simonék félrebeszének (83.) A karfiol viszontagságai

Nem gyakori, hogy kajával kapcsolatosan értekezem, de mindig vannak kivételek. Felsorolok néhányat: 6. rész Céklaháború 35. rész Csicsóka hadművelet… 72. rész Egyszer volt egy dagadó

Igen, én karfiol-imádó vagyok. Egyszerűen egy szép, fodros-bodros karifolért meg tudok veszni. Ám ezen a nyáron ritkaságszámba ment a szárazság miatt, és ha kapni is lehetett, csak horribilis összegért.

Én igazából olajban sütve szeretem, ami – mint tudjuk – abszolúte nem egészséges, ám finom. Méghozzá olyan formában, hogy a darabokra felvágott karfiolt megsózzuk, betesszük a felforrósított olajba, és szépen lefedjük. Erre azért van szükség, mert akkor megpuhul. Tehát nem kell előtte vízben félpuhára főzni. Miután – a puhaságát megszerezve, levesszük a fedelét az edénynek – szinte „szénné” égetjük, az olajtól lecsöpögtetve felhalmozzuk egy guszta kis üveg tálra.

A pirított prézlit természetesen nem hagyhatjuk ki. A még teljesen forró karfiolra rászórunk egy jó adag reszelt sajtot, rádobjuk lazán az elkészített prézlit és nyakon öntjük tejföllel. Egyszerűen isteni. Ám Laci azt mondta, hogy még egyszer meg ne csináljam ezt.

Az elmúlt szombaton együtt mentünk a híres ráckevei piacra (28. rész Ráckevei piac), és már fentem a fogam egy kis karfiolra, de sehol nem láttam. Már majdnem a végére értünk a Kis-Duna partja mentén húzódó sornak, amikor látom, hogy gyönyörű karfiolok sorakoznak egymás mellett 350 forintért. Értik? 350 forintért.

• Nem kell az a karfiol -, emígyen László.
• Dehogy is nem! -, feleltem fellelkesülve, és egy 3 kilósat már be is tettem a kosaramba.

Terikétől meghallottam, hogy ő besameles karifolt készít ebédre. Meg is kóstoltam, nagyon ízlett, és ragyogtam a boldogságtól, hogy mi is mennyire élvezni fogjuk az ebédünket.

A megolvasztott vajra rá skicceltem 2 nagyobb kanál lisztet, és jól összekevertem, majd felöntöttem egy liter tejjel. Kevergettem, kutyulgattam. Majd bele tettem a félig, hideg vízzel tele mosogatóba a forró fazekat. A tejes trutyit ugyanis le kell hűteni, mielőtt a két tojást, tejfölt belekeverjük.

Igen ám, de szokásomhoz híven valami más háztartási munkát is végeztem párhuzamosan, akár a profi szimultánosok. Mire visszaértem a konyhába, látom, hogy valami oknál fogva a csapból vékony sugárban ömlött a víz, melynek a fele a tejjel felöntött trutyiba ömlött. Jót tett az amúgy is túl híg trutyi állagának.

• Nem baj -, mondtam magamban -, amikor majd bele teszem a hőkeverős sütőbe, akkor majd felszívódik a tej.

Persze nem gondoltam bele, hogy nem órákig fogom főzni én ezt a karfiolos csodát, melynek a tetejébe füstölt sajtot is szórok.

Szóval, Laci már éhes volt, én nem különben. A sajt az étel tetején már erősen megsült, tehát tuti jó. Nem! Nem lett jó, még megközelítően sem. Ugyanis Terike nem mondta, hogy mennyi tejjel kell felönteni a liszttel összekevert vajat. Ráadásul valami oknál fogva én 1 literre emlékeztem. Amikor elmeséltem Terikének, hogy is jártam, elszőrnyedt, hogy ennyi tejet használtam fel.

• Nem kéne ezt erőltetni -, mondta lakonikusan párom.
• Majd meglátod, hogy mennyivel jobb lesz a következő alkalomkor -, bíztattam Lacit, hiszen a karfiol iránti szenvedélyemtől nem tud semmi és senki sem eltántorítani. – Én sem mondtam neked annak idején, hogy nem valami finom az a gulyás, amit életedben először készítettél bográcsban, pedig mondhattam  volna.

A sztorihoz persze szorosan hozzá tartozik, hogy menet közben éreztem: meg kellene néznem a neten,  miképpen is kell valójában készíteni a besameles karfiolt, de nem tettem.

Ugyan még mindig nem néztem meg a neten, hogyan is kell ezt az ízbombát elkészíteni a neten, de Terikével konzultálva végül is okosabb lettem. Másnapra maradt egy csomó karfiolom meg olyan – tudjátok, mi – trutyi.

Másnap megint nekifutottam az egésznek. Elkészítettem egy vajas, lisztes rántást, és felöntöttem a maradék trutyival. Jól elkevertem a tűzön, ekkor már sűrűbb masszát kaptam. A jénaiba tett karfiolt bele tettem, és 20 perc után – legalább is ennyi idő lehetett -, mire jól megpirult. Ekkor diadalittasan kivettem.

Hideg sűlt oldalassal tálaltam. Laci csak hümmögött-hammogott. Ám tudom én, mit jelent ez a hümmögés-hammogás. Nagyon ízlett neki és persze nekem is. Tehát elmondhatjuk, hogy a kezdeti nehézségeket le kell győznünk, és nem szabad beletörődnünk a kezdeti kudarcba semmiképpen sem.

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!