Londoni tévelygések (75.) Regent’s canal őszi színekben

London már nem szolgál meglepetésekkel. Régi ismerősként üdvözöljük egymást, mint akik alaposan kiismerték a másik rigolyáit és jó tulajdonságait. (Már megszoktátok: a fotók jóval élvezhetőbbek, ha rákattintva kinagyítjátok.)

Délelőtt az egyik legkedvesebb területemre mentem terepszemlét tartani: a Regent’s canal mentén gyönyörködtem az ősz színeiben.

Ezzel a bús-vidám hölggyel valamelyik utcán találkoztam. Megszólított, és elpanaszolta, hogy mennyire fáj a dereka. Ám fájdalmait aránylag kedélyesen viselte, talán az enyhe italszag a magyarázata ennek:

Az elillanó perceket nem lehet dokumentálás nélkül hagyni. Ezekben a napokban, amikor ezt a blogomat összeállítom, épp Las Vegasban vagyok. A 29. emeleten levő szobámból – Cosmopolitan Hotel – a Caesars Palasra látok. Na, és ha kimegyek az erkélyre, azt majd a következő blogom valamelyikében fogjátok megcsodálni.

Hoppá! Eltértem a tárgytól, mert csak azt akartam közölni veletek, hogy bezzeg itt, Las Vegasban az őszről – pláne az ősz színeiről – legfeljebb csak hallottak, mivel itt más éghajlati viszonyok jellemzőek, tehát a növényzet is különbözik az  európaitól.

London hatalmas nagy parkjaival festői képeket tud elénk varázsolni, mint pld. ezt:

Ekivel, a kis unokámmal pedig elsősorban vagy etetés előtt, vagy etetés után találkoztam. Hát, mit mondjak? Édes! Azt hiszem, ezzel mindent el tudok mondani. Éjszaka (is) jó gyerek. Alig hallottam hangját.

Amennyiben ébren van, akkor mélyértelműen babanyelven beszél, és kissé ütődöttnek néz bennünket, hogy miért nem értjük, mit akar közölni velünk, alattvalóival. Ugyanis ott volt Angela, a kis menyem édesanyja, Dani, a büszke apja és természetesen nem utolsó sorban Krisztina, a mamája, akiből csak egyetlen egy van a nagyvilágon.

(Nagy bajban vagyok, mert ezt a blogomat a Las Vegas témáját felölelő blogomban kezdtem el taglalni, ám egy kissé megtévesztő, pedig csak annyi az egész, hogy Londonban töltve két napot, onnan startoltunk fiammal Las Vegas felé.)

Tavalyi Las Vegas-i élményeimből egy csokorra való nektek:

1. rész: A Holdra szállás sokkal könnyebb! 

2. rész: A kiválasztottak avagy   berepültünk a világosságba! 

3. rész „Sin City”, a Bűnös Város 

4. rész Kitörő vulkán a város közepén 

5. rész Paris Hotelen belül 

6. rész Két lányt egy csapásra! 

7. rész Búcsúzom

8. rész Utórezgés

9. rész „Nem bírom ezt a feszültséget!„

Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére.

A Londoni tévelygések sorozat kedvelői megtudhatják, milyen az élet Londonban: 

https://simonmara.com/category/london/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!