A Balaton mindig vonzott, mivel hatalmas térrel „rendelkezik”, tehát lelkünk szelencéjét kinyithatjuk, hogy egy kicsit megszellőztessük. Ilyenkor nem csak a megszokásainkat dobjuk sutba, de az új körülményeknek megfelelően elő kell venni és le kell porolni az alkalmazkodási képességünket.
Ha társasággal megy az ember, még akkor is ha már ismert „figurákkal”, a többséghez kell igazodnunk. Cserében kivehetjük részünket a közös mókázásból, amikor semmi feladatunk nincs, mint szórakozni egymás hülyeségén.
Erre jó a több mint egy órás pancsizás a Balaton vizében. Mivel a déli parton voltam többed magammal másfél napra, sokáig lehetett befelé húznunk, mint a vadlibáknak, csak éppen nem gágogtunk. Viszont nyerítettünk, mint a lovak. (Sajnos a két program ütötte egymást. Egy időben volt Opátija és a Balaton. Pech!!!)
A „nyaraló” egyszerű, szocreál stílusban, minden tiszta és praktikus, bár kissé már avittas, ám a célnak tökéletesen megfelel.
Meg kell jegyeznem, a dinnye is szuper volt. Igen, a görögdinnye idén csúcsokat futott.
És mindenütt víz, víz és víz.
Lacit nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy ez mekkora buli:
- Minek mész? Annyit gyűrődsz? Inkább elviszlek a becsei strandra. (Ezt a „becsei strandos” kiszólást szálló igévé fogom fejleszteni, mert annyira jó, hogy az opátijai kiruccanásomban is felhasználtam. he-he-he!)
Igen, már megint valami játékmackónak nézett, akit hóna alá csaphat és arrébb vihet pár méterrel.
Amikor haza érkeztem, megkérdezte:
- Kíváncsi vagyok, erre a nyárra mit találsz ki?
Na, igen, holnap megyek busszal egy napra Opatijába, a Horváth tengerpartra. Férjem nehezen fogja fel, hogy nekem a nagy vízek mennyire sokat jelentenek, akár ha egy órát is vagyok aktívan a közelükben, nekem az is sokat számít.
Sziasztok! További kalandokra fel!
Ez (is) USA – Atlantic City
(1.) Repülni jó – de ezt már kivülről fújjátok!
(2.) És te holnap utazol?
(3.) A hamisítatlan ameriakaiak
Meleg szívvel ajánlom úti élményeim morzsáit azoknak, akik még nem olvastak London, Las Vegas és a Fülöp Szigetek világából szerzett (legalább is számomra) felejthetetlen tapasztalataimról:
Londoni tévelygések (73.) London Pass (12.) Windsori kastély
Viva, Las Vegas (8.) Utórezgés
A világ legnagyobb tengerjáró hajójával (8.) Stan & Pan – hajó formájában
Simonék félrebeszélnek (68.) Opatija és a kihasználatlan tér
