Eljött a nagy nap, amit az ember gondolatban inkább halogatott, taszigált arrébb. Orvosi székbe beülni nem a legkellemesebb időtöltésnek számít, különösen nem akkor, amikor két implantátum beültetéséről van szó a baloldali állkapocsba.
Ám mégis azt mondom, így, utólag, hogy tulajdonképpen nem volt akkora nagy energiaveszteség, mint amikor a jobb oldali állkapcsom „macerálásáról” volt szó. Lehet, hogy a gyakorlat is számít!
Mindenesetre, mikor egy óra után kissé nyúzottan kiszálltam a székből, és újra megtanultam egyúttal járni, ezt mondta nekem a drága doktor úr:
- Mara, vegye be az antibiotikumot.
Persze – mivel következetes ember – még egyszer megismételte, ahogy az ajtót céloztam meg, mivel tudta, hogy hihetetlenül ódzkodom a gyógyszerektől.
Haza felé menet, vezetés közben egy zacskó zöldséggel teli mirelittet szorítottam időnként az arcomhoz. A fájdalom elviselésében segített.
Otthon pár órával, a megérkezésem után, elkezdtem a bio antibiotikum kúrát. A nagy ágyú Oreganoból l-2 cseppet egy kapszulába csöpögtetve, és lenyelve egy kis teával. Öblögetni pedig a On Guard-dal öblögettem étkezések után. Két nap múlva kora hajnalban arra ébredtem:
- És ha még sem?
Hát, akkor ráfázok alaposan. Ám harmadik nap egy kissé megkönnyebbültem, mert úgy éreztem, hogy a gyulladás húzódik vissza. Az arcomon keletkezett duzzanat, mely enyhe lilás színt vett fel, negyednapra kezdett normalizálódni, és a színeződése teljesen megszűnt.
Egy hét után arra ébredtem, hogy energia-dúsnak érzem magam, ami egészen szokatlan érzés volt. Rögtön elmentem futni a kutyákkal. Igaz, előtte való napon elmentem egy kis edzésre. És aznap pont a keményebb tréning volt soron. Tele voltam kétellyel, hogy megtehetem-e. Persze óvatosabb voltam a nehezebb gyakorlatoknál. Inkább kihagytam azokat.
Mint antibiotikumot, az Oregánót sem lehet hosszú ideig szedni, egy hétig. „Derék növény ez az Oregano” -, gondoltam magamban. – „És nekünk semmi fogalmunk a növények erejéről, hogy mi mindenre képesek ezek az egyszerűnek hitt növényeink.”
Egy biztos, a kertemben ápolt oregano bokorra ettől kezdve őszinte tisztelettel fogok nézni, mert tudom, mivel ér fel: a gyógyszeripar egyik nagy ágyújával, mely felperzseli a bélrendszert, a bélbolyhokat tönkreteszi pikk-pakk, bár jobb esetben tényleg meggyógyítja a beteget. Cserében csatatérré változtatja a bélrendszered. Köszi! Igazán köszi!
Mivel komoly műtétről volt szó, csontpótlást is végre kellett hajtani, tehát úgy gondoltam, hogy az Oregánot váltsa fel a Teafa olaj, amelyről annyi jót hallottam, hihetetlen széles skálán mozog a jótékony hatása. Tehát akkor let’s go to Melaleuca (Teafa). Érdekesség vele kapcsolatban:
A II. világháborúban minden ausztráliai katona elsősegélyládájában ott volt.
És miért? Mert oly sokféle a felhasználási módja: Égési sérülések, rovarcsípések, illetve vágott sebek esetén cseppentsünk egy vattacsomóra és szorítsuk a sérült bőrre. Megfázás, influenza és köhögés esetén tegyünk pár cseppet inhaláló folyadékba. Ez az olaj belégzésre is kellemes, ugyanakkor rendkívül hatékony a fertőzésekkel szemben. Hugyúti fertőzések esetén adjunk 6 cseppet a fürdővizünkhöz. Lábgomba kezelésére tegyünk 4 cseppet egy meleg lábfürdőbe, majd dörzsöljük be az érintett területet az illóolaj hordozóolajos elegyével.
Igazán mondom, ezek után, hogy mivel ilyen nagyszerűen helyt állt az oreganó olaj, több szempontból is új életet kezdtem. Eldöntöttem, hogy ezekkel a csodaszerekkel behatóbban fogok foglalkozni, hogy a gyógyszereket kordában tarthassan majdan, ha arra kerülne a sor.
1. rész (Amikor én még kislány voltam)
2. rész (Az olcsóbb a drágább?)
3. rész (Szökésben a rabok)
4. rész (Oregano olaj – mint antibiotikum)
5. rész (Bocs, rossz ajtón jöttem be!)
marasimo@gmail.com
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
