Az ember nehezen szánja rá magát a saját kivégzésére. Végül is meg lehet érteni valahol.
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy nagyon sokáig jók voltak a fogaim és még szépek is ráadásul. Ez az állapot tartott kb. hatvan éves koromig, amikor kiderült, hogy sokkal jobban jártam volna, ha nem tanultam volna meg varrni soha.
Egy békés vasárnap délután, miután degeszre ettem magamat valami finom ebéddel, leültem megstoppolni kedvenc zoknimat, és azt mondtam magamban közben: „még egy esélyt adok neked – személyesítettem meg a zoknimat -, és ha még egyszer kilyukadsz, akkor neked annyi!”
Bezzeg ennek a nyúlnak milyen szép fogai vannak!
Szóval a tűvel el kezdtem egy fránya ételmaradékot kipiszkálni a fogaim közül. Bár ne tettem volna, ugyanis ezen ténykedésem következménye – tudom, hogy ez első hallásra röhejesnek tűnhet akár – ínygyulladás, és, hogy végképp ne érezzem jól magamat, gyakorlatilag ínysorvadás első jelei mutatkoztak. És ha már az első jeleket érzékeltem, naná, mint derült égből a villámcsapás, úgy döbbentem rá, hogy ez a hihetetlen lehangoló kórság markába kerített engem.
Az interneten sok mindent olvastam, és nem is szándékom, hogy itt kis előadást tartsak erről a témáról, inkább úgy beszélek erről, mintha együtt üldögélnénk éppen egy stégen, és a vadkacsákat etetnék kenyérdarabkákkal.
Szóval pld. ezt olvastam: „Az ínysorvadás az íngyulladás súlyosabb formája. Az ínygyulladás egy gyakori és enyhe típusú ínybetegség, amely irritációt, lobos nyálkahártyát okoz. Előfordulhat, hogy annyira enyhe fokú az ínygyulladás, hogy semmilyen panaszt nem okoz. Azonban mégis komolyan kell venni és kezelni, mert súlyosabb esetben ínysorvadáshoz és a fogak elvesztéséhez vezethet.”
Elmélázva a történteken, ugye, mennyivel szerencsésebb lettem volna, ha nem tudtam volna stoppolni, mert akkor ez soha nem következik be!
Sajnos megtanítottak többek között erre is kislány koromban. Ám bekövetkezett, és az események sodrásában alul, jobb oldalt két rágó fogamtól búcsúzhattam nemsokára. Ugyanazon oldalon fölül szintén két fogtól búcsúzhattam, pedig nekem mindig rendben voltak a fogaim.
Ráadásul az ínysorvadás – legalább is nálam – fájdalmakkal járt. Gyakran úgy éreztem magam, mintha behúztak volna nekem egy kocsmai verekedésen. Éj közepén lüktető fájdalomra ébredtem.
Ez a felállás baromira nem tetszett, hiszen nem ehhez voltam szokva. Közismerten nehezen tudok belenyugodni a belenyugodhatatlanba is akár. A fogorvosnőm pedig azt mondta, hogy „az ínysorvadás következtében az összes fogamtól búcsút vehetek”.
Ám én úgy gondoltam, hogy nem adom fel!!!
A folytatás nem marad el!
1. rész (Amikor én még kislány voltam)
2. rész (Az olcsóbb a drágább?)
3. rész (Szökésben a rabok)
4. rész (Oregano olaj – mint antibiotikum)
5. rész (Bocs, rossz ajtón jöttem be!)
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
Sőt, itt van a Tik-tok, ezzel még csak barátkozom: simonmara007
