Előljáróban csak annyit: tudjátok jól, hogy irtóra szeretek tréfálkozni, szívesen elhajlok a fekete humor irányába, az öniróniában is igen jeleskedem, viszont néha gondolkodom is. Ez veszélyes lehet magam és a környezetem számára, de mégis megteszem. Olvassátok el az alábbi eszmefuttatást. Egyik barátunk küldte nekünk, én pedig kötelességemnek tartom, hogy tovább adjam nektek.
„Kedves Barátaim!
A Fehér Ház a Karácsonyfát – most, első alkalommal -,
Karácsonykor „Ünnepi Fá”-nak nevezte. Ez a tény arra késztette a
CBS műsorvezetõjét Ben Steint, hogy megírja a lenti cikkét. Úgy
gondolom, ezek a gondolatok mindenhol érvényesek.
Az itt leírt eszmefuttatáson mindnyájunknak érdemes
elgondolkodni…, a kapcsolódó írást svédországi barátom küldte
meg, de bejárta már Németországot, Belgiumot is a baráti, ismerősi
körben.
Amennyiben még nem olvastátok volna, most lehetőségetek nyílik
rá, mivel megküldöm Nektek. Amit még kiemelnék, mindenfajta
antiszemita, “zsidózó” él nélkül: mégis csak elgondolkodtató, hogy
egy zsidó ember emeli fel a szavát. Hol vannak a katolikus,
református és más keresztény hívők, újságírók és médiasze-
mélyek…?!
“ Bevallom:
Zsidó vagyok és minden egyes ősöm is zsidó volt. És
engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket
a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat, Karácsony-
fának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem,
hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák azok, amik:
Karácsonyfák.
S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek ‘Boldog
Karácsony’-t kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy
megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az,
hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem,
hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt
ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán
nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az
egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti
házamhoz, Malibu-ban. Ha az emberek egy betlehemet
akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a
Menorah néhány száz yardnyira arrébb.
Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó
vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények
kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények.
Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a
piszkálások idõszakaiba. Fogalmam sincs, honnan szár-
mazott ez az „Ünnepi Fa”ötlet, miután Amerika kifejezetten
ateista ország.
Vagy akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az
ötlet, miszerint imádnunk kell a hírességeket, de tilos Istent
imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik elgondolkodnak
azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az
Amerika, amit mi ismertünk…
Billy Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early
Show-n és Jane Clayson (a riporter) ezt kérdezte: ‘Hogyan
lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi (Katrina
hurrikán) megtörténjék?’ Anne Graham egy rendkívül
mélységes és éles elméjű választ adott. Azt mondta, ‘Úgy
hiszem, Isten mélyen elszomorodott emiatt, ahogy mi is,
de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki az
iskoláinkból, takarodjék ki a kormányzatunkból és taka-
rodjék ki az életünkből. S mivel, úgy vélem, Ő egy igazi
Úriember, végül csendben kihátrált. Hogyan várhatjuk el
Istentõl, hogy áldását adja ránk és védelmezzen minket, ha
mi azt követeljük Tőle, hogy hagyjon minket békén?’
A legutóbbi események fényében… terrorista
támadások, iskolai lövöldözések, úgy gondolom, hogy ez
akkor kezdődött, amikor Madelaine Murray O’Hare (meg-
ölték, tetemét néhány éve találták meg) arról panaszkodott,
hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban, és mi azt
mondtuk, rendben van.
Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a
Bibliát az iskolában A Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és
szeresd felebarátodat, mint tenmagad. És mi azt mondtuk,
rendben van.
Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük
gyerekeinket, amikor csintalankodnak, mert kicsiny szemé-
lyiségük eltorzul és meglehet, hogy megrongáljuk önbe-
csülésüket (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy
szakember kell, hogy tudja, mirõl beszél. És mi azt
mondtuk, rendben van.
Most meg azt kérdezzük magunktól: miért van az, hogy
– a gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
– miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
– és miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár
osztálytársaikat, vagy önmagukat?
Valószínű, ha hosszan és elég keményen elgondol-
kodunk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk. Úgy vélem,
nagy része van ebben, annak, hogy „AZT ARATJUK, AMIT
ELVETÜNK”.
Vicces, milyen egyszerű az embereknek megvetniük
Istent, aztán azon csodálkozni, hogy miért halad a világ a
pokolba.
Vicces, mennyire elhisszük, amit az újságok
mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Elgondolkodtató, hogy email-en küldünk ‘vicceket’,
amelyek aztán futótűzként terjednek, de ha üzeneteket
kezdünk küldeni, amelyek az Úrra vonatkoznak, az emberek
kétszer is meggondolják, mielőtt megosztják azokat.
Elgondolkodtató az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris
és obszcén cikkek mennek át szabadon a világhálón, de
nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a munka-
helyeken.
Tetszenek már nevetni?
Vicces, ha ezt az üzenetet netán továbbítod, szelektálsz:
nem küldöd sokaknak a címlistádon, mert nem vagy biztos,
miben hisznek, vagy éppenséggel mit gondolnak rólad,
hogy ilyesmit küldesz.
Ugyancsak vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit
mások gondolnak rólunk, mint amiatt, hogy Isten mit
gondol rólunk.
Küldd tovább, ha úgy gondolod, van értelme:
mindenkinek. Ha nem, csak dobd el… senki nem fogja
tudni, hogy így tettél. De, ha kidobod ezt a kis elme-
futtatást, ne dőlj hátra a székedben és ne panaszkodjál
arról, milyen rosszul alakul a világ.
Megbecsüléssel, őszintén és tisztelettel:
Ben Stein “
Eldugott gyöngyszemek
2. (ÚJ helyre költözik a blogom)
3. (Amikor a hóhért akasztják!)
5. (Szerelmes történet: Sunyi szerelem)
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
VÁLTOZIK A blog HELYSZÍNe,
Az új LINK A NAPOKBAN VÁLTOZIK MEG ERRE:
https://simonmara.com
(Egy kissé lusta vagyok a haladás útján tovább mennem. Nehéz az embernek a komfort zónáját elhagynia. Hallottatok már ilyesmiről? Pedig nem ártana csipkednem magamat!)
