A beköszöntő fotón, mint az Álom Manók nemzetközi küldöttét láthattok, ahogy éppen London belvárosa felé veszem az irányt. Megyek a fő hadiszállásra. Mint tudjátok, a nemzetközi helyzet fokozódik.

(Egyik kedvenc, tele optimizmussal rendelkező fotómmal indítok. Ehhez, az őskezdetekben indított sorozat 7. darabjához csak annyit szólnék – több évvel később, pontosan 5 évvel később -, hogy nekem ki kellett alakítanom a formát és a tartalmat, hogy ténylegesen mit akarok, milyen eszközeim vannak, hol fejlődjek stb. Tehát a stílusomnak – ami csak rám jellemző – ki kellett forrnia, amelyhez kellett pár hónap, hiszen nekem minden új volt, mivel csecsemőnek számítottam ebben a műfajban.)

Tényleg! Lejöhet a Morzsi a parkba játszani? Eszembe juttatja azt az időt, amikor kiskorunkban mindig lent játszottunk a ház előtt, mert a járdára például lehetett ugrálós játékot krétával felrajzolni. Ekkor órákig ugráltunk és hihetetlenül jól szórakoztunk. Vagy pedig a ház mögötti játszótéren játszottunk. Úgy kellett onnan „hétökrös szekérrel” elhúzni bennüket. Manapság konganak a játszóterek, mert neteznek a gyerekek!

Illatos szerrel kenjétek be testeteket, zuhanyozzatok le megközelítően meleg vízben, majd hidegben. Persze én ezt sosem tenném! Kenjétek be bőrötöket finom illattal, ha száraz a bőrötök, különleges krémet használjatok, és feküdjetek szerelmetek ölelésébe!

Legyetek olyanok, mint a világító tornyok, melyeket a tenger vándora a vihartól megfáradva a messziségből megpillant, és remény költözik újra a szívébe.

Hello, Everybody, wake up!

A fotó címe: Kukucs
(Ahogy megláttam, beleszerettem ebbe a fotóba, amennyiben bele lehet szeretni egy elkapott pillanatba is.) De azért milyen nagyszerű az élet, mert valóban néha egy pillanaton múlik az, hogy átjárjon a gyönyörűség borzongása… Mert megláttál valamit, ami hirtelen utadba került vagy megláttál valakit, akire nem is számítottál. Természetesen nem erről van szó, amit láttok, de ezt a blogot több vihar tépázta meg, amikor blogjaim tűntek el vagy alakultak át, mint ez is:

Ez a szöveg a kakukk fióka: 
Az általad nyakamba akasztott terméskő lehúz téged is az (önmeg)tagadás zavaros örvényébe, mert össze vagyunk láncolva. Ez nem elhatározás kérdése.
Meg kell halnom ahhoz, hogy életben maradjak?

Ime, a teremtés csúcstechnológiája, maga a CSODA! Nektek jó éjszakát kíván. Na, persze, hogy az Álom Manók fő-fő küldötte inkognitóban! (Egyik indiai barátomtól vettem „kölcsön” a fotót!)

Én is akarok ilyen kis tündér baglyot. Hol az én baglyom? Tessék előadni!

Most tetten értetek! Lefekvés előtt csokit eszem. Mindenkinek lehetnek gyenge pontjai.

Ebben a blogban minden olyan „segédeszköz” szerepelt, ami a szíveket megnyitja: babuci, bagoly csemete, eső, kutya, macsek, izzó gyötrődés. Tehát panaszra nincs okotok!

Látjátok, ők is haza felé tartanak, hogy végre megpihenjenek:

Ezzel a képpel búcsúznak mára az Álom Manók tőletek! Mars az ágyba! Én még egy kicsit szuttyongok itt, a klaviatúránál!

1. részt itt olvashatjátok el Cuki Mukika alcímmel!

2. részt itt olvashatjátok el Mizu, Bébi, mizu? alcímmel!

3. részt itt olvashatjátok el A kis csontzabálók alcímmel!

4. részt itt olvashatjátok el Az eszes angolok alcímmel!

5. részt itt olvashatjátok el Mindenki tetszeni akar alcímmel!

6. részt itt olvashatjátok el Zacskó szőlőcukor alcímmel!

8. részt itt olvashatjátok el Tünci, mint minőségellenőr alcímmel!

9. részt itt olvashatjátok el Rózsákkal alcímmel!

10. részt itt olvashatjátok el Game over! alcímmel!

11. részt itt olvashatjátok el Mi pihentet többek között? alcímmel!

12. részt itt olvashatjátok el Habcsók szenvedély alcímmel!

13. részt itt olvashatjátok el A tökéletes tökéletlen alcímmel!

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

VÁLTOZIK A blog HELYSZÍNe,

Az új LINK, MELY A NAPOKBAN VÁLT ERRE:

 https://simonmara.com