Egy 150 éves ház, ahol minden patent és újszerű, praktikus. Ez volt a mostani helyszín a filippin hölgyek találkozó helyének, ahol Lea születésnapját ünnepeltük.
Mostanában – ez már legalább egy éve tart ez az állapot – megfigyeltem, hogy a hasizom-gyakorlatokat erősen elkerülöm. Most is már 11 óra is elmúlt angol időszámítás szerint, azaz magyarországi viszonylatban már éjfél is elmúlt, és még mindig nem kerültem padlóra. Mármint a talajgyakorlat miatt…
Tipikus szerelmes vers, tipikus szavakkal és képekkel! A költőnő (azaz ÉN) eléggé el nem ítélhető módon tolta előtérbe saját álszerény létezését, mintegy sejtetve, hogy nélküle
Eléggé jól ábrázoltam a reménytelenség legreménytelenebb állomását, ahol már csak szellemvonatok járnak maximum.
Az irónia egyik igen ütős fegyverem, amely segít, hogy elviseljem, amikor a terhet pakolom saját magamra. …mert bizony ki a legnagyobb ellenségünk: mi, magunk.
Tiszta szívből szeretni, játékosan, mélyen, fájdalmasan, elaléltan, reménytelenül. A skála széles, mint ahogy bodrozza vagy korbácsolja a szél a végtelen vizet.
Mennyire fel tudják egyesek kapni a vizet olyanokon, ami mellett el kéne menniük. Hiszen nem kapunk csak azért dührohamot, mert a szél zizegteti a faleveleket. Igaz?
Felsőbb körök, felsőbb számítások szerint. Dani a férfi vécében hallotta, hogy valaki mellékesen mondta, hogy 80 ezer fontot nyert. És még nem volt vége a napnak – amely hajnal tájt fejeződik be…
Igen, szabadságra jöttem ide, Londonba. Végre nem esik az eső, még napozhattam is a közeli parkban délelőtt.
Hogy kerültünk a világ egyik legelittebb helyére, a londoni Playboy Casinóba? Mit csodálkoztok? Hiszen bármi megtörténhet – tudjátok nagyon jól!