Utazni jó – még mindig ezt vallom -, de néha az átélt sztoritól lefagyunk, mint a laptop képernyője.
A reggel álmosan indult vagy pedig én éreztem magam álmosnak. Rögtön kinyílt azonban a szemem, amikor feleszméltem a drámai valóságra: este a mikróban hagytam a bedagasztott gluténmentes kenyér masszát.
Egy kérdéssel kezdem mindjárt. Miért pont ezzel az üres színházi ruhatárt ábrázoló képpel indítottam, amikor más, izgalmasabb fotókat is készítettem már. Ezennel a válasz elmarad,
Férjem, László király (2023. április 29-én, hajnal 3 órakor) kinyilatkoztatta: „én bizony nem gyűrődnék ennyit”. Persze mindenkinek igaza van az élet küzdőterén. Én azon elv
Tudom: zűrös ember vagyok. Szégyellem is magamat ezért folyamatosan. Örökké felzavarom az álló vizet. És pont húsvét alkalmával, Krisztusunk feltámadását ünnepelve állok elő ilyen témával. Nemcsak Krisztusnak kellett feltámadnia, de nekünk sem ártana…
Megint rinyál az öreglány! – gondoljátok, és igazatok van. Már többször jeleztem, karcoltam ezt a témát, de csak maximum forgácsok pattogtak körülöttem, és a szemembe pattanva éktelen fájdalmat okoztak szívemben.
Biztos ismerős lesz a szitu, mivel ez egy tipikus téma minden családban, amikor „csak” a megváltoztathatatlant nem vesszük figyelembe. Ha bármi történik körülöttünk, az egyet jelent: benne vagyunk az életben. Amennyiben vígasztal bárkit is: a sírban semmi érdemleges nem történik velünk.
Nem szeretem a politikát, mert sunyi, hátulról jövő, és mire észre veszed, hogy mire megy ki az egész, már tőrbe lettél csalva. Napjaink visszáságai mindenkit foglalkoztat, Felhívom mindenki figyelmét, hogy tanuljunk meg együtt a sorok között olvasni, és az összefüggések térképe fantasztikusan ki fog rajzolódni.
Milyen érdekes: ami finom, igen gyanúsnak is kell, hogy legyen! Szinte biztos, hogy kárt is okozhat hosszú távon nekünk.
Már régóta terveztem, hogy feltétlenül meg kell nézni tüzetesebben a felújított Operaházat, ez a napokban következett be. Csodálatos élmény volt!