Biztos ismerős lesz a szitu, mivel ez egy tipikus téma minden családban, amikor „csak” a megváltoztathatatlant nem vesszük figyelembe. Ha bármi történik körülöttünk, az egyet jelent: benne vagyunk az életben. Amennyiben vígasztal bárkit is: a sírban semmi érdemleges nem történik velünk.
Kategória: Simonék félrebeszélnek
Milyen érdekes: ami finom, igen gyanúsnak is kell, hogy legyen! Szinte biztos, hogy kárt is okozhat hosszú távon nekünk.
Mi lesz ebből a gyerekből, ha már most is olyan, mint egy igazi zsarnok, pedig még csak négy éves! Fiú unokám, a 4,5 éves Eki nem panaszkodhat, mert a család krónikása – vagyis én – megéneklem összes csintalanságát, amelyek fenn maradnak az utókornak.
Hogy mik derülnek ki ebben az év utolsó bejegyzésében!
Szerintem egyesek ráismernek majd magukra, vagy pedig azt fogják félhangosan mondani, miután elolvasták alábbi szösszenetemet: „Hogy ezek milyen lükék!”
Manapság a stresszhelyzetek sorban, egymás után, sőt, egymást keresztezve találnak meg bennünket. Dúskálunk belőlük, túlkínálatot tapasztalunk. Hogy mit lehet tenni ezen nyomasztó érzés ellen? Tudd, ha nem teszel semmit sem, akkor az önsajnálat egyre nagyobb mértékben kerít hatalmába. Tehát ne késlekedj! Cselekedj!
Elhatároztam, hogy a „vázlataimat” végig nézem, és elcsodálkoztam, miért nem adtam már közkinccsé. Tehát nem késlekedem: csak át kell állítanunk agytekervényeinket, és megváltozik a világ körülöttünk.
Örökös fejlődési spirálban vagyunk, míg a halál szele alaposan meg nem csap. Ne rezeljetek be, ennél vidámabb dolgokról beszélek blogomban.
Köszönöm a sok jó kívánságot, amelyeket a Facebook idővonalamra és messengerembe küldtetek. Képtelenség mindenre válaszolni, de biztosak lehettek benne, hogy mindent lecsekkoltam. Viszont most az egyszer gyakorlatilag nem válaszoltam egyenként senkinek sem.
Az érvényesülés iskolájába már pár évesen beiratkozunk, és onnan ki nem jövünk, míg hamvainkat szét nem szórják a rónaságon.