Elégedetlen vagyok nagyon a beköszöntő kép minőségével, pedig annyit próbálkoztam a kis cicáról minél élethűbb fotót készíteni, de nem sikerült. Az életben sokkal, de sokkalta aranyosabb. Talán a videók jobban visszaadják hihetetlenül mozgékony, szeretetteljes lényét. Viszont Laci kisegített eggyel. Ő nem sokat kísérletezett, csak lefotózta a kis csodapókot.
Sutyi úgy jött az életünkbe, akár egy forgó szél. Hétfőn (2023. 06. 19-én) este hétkor éppen battyogtam Mayához, a masszőr „csajhoz”, amikor csöngött a telefonom. Furcsállottam, mert Laci nem szokott hívni, ha kerékpározni megy.
Találtam egy fehér kis cicát. Mit csináljak? Nem tudom elhozni. Jaj, várj, megszervezem.Két perc múlva már Mayánál jajongtam, hogy gyorsan szálljunk autóba, és menjünk a kismacskáért.
A kocsim teljesen tropa -, mondta sajnálkozva Maya.Elkezdtem kotorni a telefon névjegyzékben, de senki használható embert nem találtam. És miért nem a mi kocsinkat vettem elő? Beállt a derekamba a fájdalom már napok óta, az autó pedig a garázsban, ahonnan irtó nehezen lehet kihozni. Ezt csak Laci tudja. Végül is sikerült Annát, a drága tündért megdumálni, hogy azonnal száguldjunk. Hogy mi is az a „derék” história, ebben a blogban bontom ki: Kár volt megszólalnom!
Annáék ebben a napfényes, virágokkal megpakolt, kényelmes házban élnek a kis-Duna partján:
A szóban forgó kis cica – akit két napig nem tudtuk, hogy milyen nevet adjunk neki – végül is Zizi nevet kapta – mákja van veletek -, mondta meggyőződéssel Anna. Szóval ezt a kis macsekot valaki kitette az út mentén, szemben egy elég sivár „pihenő hellyel”, ahol biciklisták, autósok szoktak megállni nagy ritkán egy kicsit kifújni magukat. Nagyon nem volt jó helyen ez a kis csöppség, aminek hangot is adott. Méltatlankodott magából kikelve. Mikor haza hoztuk, neki látott bepótolni a több órás lemaradását a kaját illetően.
Itthon a nagy macskák, Manci – a fekete párdúc testű -, Poci, a szőrmelléki és Jenci, a gazdaszeretettől átszellemült, csík szemű macska pedig kitért a hitéből. Azóta feje tetejére állt a világ. Sutyi átvette az uralmat minden és mindenki felett.
A videó címe: Vonul a nagykutya. Sutyinak még óriásnak tűnik a közepes méretű kutya, Popi:
Ha ő megjelenik a színen, mindenki mellékszereplővé válik. – Ezt érezték meg a macskáink. Egyelőre hellyel-közzel világgá mentek. Néha haza jönnek, gyorsan esznek és már húznak is el a háztól terepmunkára. Sajnálom, de most egy kicsit megváltozott a helyzet. Szerintem legalább két hét kell ahhoz, hogy megint jó kis összeszokott csapat legyünk, mint annak előtte.
Sutyi – értelemszerűen – minden kényelmes helyet lő:
A macskavár értelmet nyert, hogy két héttel előtte megvettem, mintha tudtam volna, hogy nagy hasznát fogjuk venni annak:
Ha valakinek identitás problémái lehetnek, akkor ő ennek a kismacskának az van. Pár nap alatt már legalább a harmadik nevet próbáljuk fel rá, akár egy új ruhát. Most éppen (2023. 06. 30-án) Joci a tisztességes, becsületes neve. Na de, milyen az élet, október végén elvittük az állatorvos, és ott megtudtuk, hogy nem fiú, hanem lány. Ebből lett a Juci, Jucika.
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
cuki hópehely-bearanyozza a napjaitokat
Jocit imádjuk mindannyian, pedig olyan kis nyafi-kényeskedő.