Át kell egy kicsit módosítani a 19. rész előttieket, mert azok már „hozott” anyagok a régebbi blogból. (Remélem, érthető vagyok.) Ahogy ezeket „felújítom”, úgy egyet-egyet belőlük közlök is, ugyanis időt álló témákat tartalmaznak.
Kategória: Simonék félrebeszélnek
Ne essetek kétségbe, minden jó, ha a vége jó…
ÉRTELEMSZERŰ, HOGY NEM KELL EGY NŐNEK TÍZ ÁTMENETI KABÁT! Csak mert van tűzpiros – az a fekete-piros, fekete szerkókhoz dögös -, van tiszta fekete, az
Most mi van ezzel a húsvéti nyúllal? Hogy tojja a tojásokat? És addig a tyúkok pedig kivesznek szabit, és mennek Bora-Borára süttetni a hasukat a
Na, gyerekek, rügyfakadás ide, rügyfakadás oda, jól megkevertelek benneteket a beköszöntő képpel, hiszen nem is Ráckevén készült, hanem Londonban, de ahogy kutakottam a fotóim között,
Nem gyakran szoktam mosdó kagylót vásárolni. Pontosítok: soha. Úgy látszik, ütött a mosdókagyló órája.
Ki gondolta volna, hogy férjem megenyhül az újabb hülyeség-hullám beterítését követően. Először, mikor el kezdtem blogolni, nem értette, mi van. Aztán értette ugyan, de nem
Gyerekeinket valójában nem tudjuk irányítani. Nekik maguknak kell a saját ösvényüket kitaposni és nekik maguknak kell saját bejáratú hibáikat elkövetni.
Ez a blog egy befejezetlen szimfónia, hiszen az életben annyiszor megtörténik, hogy elvarratlan szálakban bukdácsolunk. Így az én blogommal sem jártatok különben.
Mivel többen is kérdezték, mi van a Simonék félrebeszélnek sorozattal, elgondolkodtam. Tényleg, mi van velünk? Mert a Simonékkal mindig történik valami. Nem szeretem, ha motoznak
