Szeretjük a sunyi embereket? Nem! Főleg akkor nem, ha bennünket akarnak becserkészni!
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
És valóban, lassan bekúszik az éjszaka a tudatunkba, a csontjainkba. A mozdulatiank zombisodnak, lelassulunk, s lassan, lassan elalszunk.
Ma eszelősen elégedetlen hangulatban nyitottam ki a szemem. Már félálomban is szigorúan hülyeségek jutottak eszembe. Talán Tünci váltotta ki belőlem…
A házi tündért nem rólam mintázzák, pedig ha megemberelném magam, akkor akár az is lehetnék. Nem akarok azonban azzá válni! Sajnálom rá az időt!
Az ominózus 100. blog – a többihez hasonlóan – nemcsak édesből, de savanyúból és sósból is áll. Győződjetek meg erről!
Valóban mindennek eljön a maga ideje, csak kérdés, mikor. És akkor egyszer csak elvesztjük a türelmünket. És pont akkor nem kéne…
Mi összefüggés van a kínai, digitális óra és a Happy birthday to you című nóta között? Ugye, milyen izgalmas téma! Ne fogjátok vissza kíváncsiságotokat!
A zsarnoki emberi természet nem hal ki. A múlt századból ránk maradt férfiak zöme nem fog másképpen viselkedni feleségével, hiszen ezt látta apjától gyerekkorában. Persze kivétel mindig akad.
Ez maga az élet. Semmi kendőzés, semmi finomkodás. Akármennyire furcsa, a másik ember nem tud a mi fejünkkel gondolkodni, a mi szívünkkel érezni, de fordítva is igen nehéz, akármennyire próbáljuk a másik mokaszinját hordani – legalább gondolatban.
Ha szálldos körülöttem egy pillangó – a múltkor egy barna alapon mintázott volt éppen -, nagy figyelmet szentelek neki, és olyankor mindenki azt mond, amit csak akar! Úgy sem figyelek rá!
