Rájöttem, hogy az építőiparban csak érzelmileg lepukkant, devalválódott mukik dolgozhatnak. Ez az egyik feltétele a munkaszerződésüknek. „Elmebeteg?”, ez a fő tesztkérdés.
Ha a válasz „igen”, utána már beszélhetnek munkaszerződésről is akár. Valahogy így: felpiszkálja a másikat, elmondja, elsikítja szerelmi hevületeit, melyek orkán erejűek, mindent visznek, sodornak magukkal. Erőszakosan nyomul a szerelmi vallomásaival, a csapból is ő folyik. Majd, mintha mi sem történt volna, leáll, mint amikor a szélvihar reggelre teljesen megszünik. És azon tűnődik az ember, csak álmodta-e, hogy a cserép majdnem a fejére zuhant a tetőről? De nem, hiszen a szétzúzott virágcserép ott landolt a járdán, és senki nem takarította fel.
Ám a krapek üveges szemekkel mered a fejed fölé, és úgy néz előre szegezett tekintettel terád, mintha azon törné az agyát, hogy azt a légypiszkot mivel fogja leszedni a fehér falról.
Na, az építőiparban is ez van. Jönnek hatalmas, illusztris monstrumokkal, erőgépekkel, muszklikkal. (Ezzel kapcsolatos blogom itt elolvasható!) Kivillanó tetkókkal, beszarásos alapon mozgatják a hatalmas, ínycsiklandó, szeretkezésre gerjesztő betongyűrűket.
Itt egy videónak kéne lennie, de elvitte a YouToube macskája. Helyette egy csoda mozgékony traktorszerűséget lökök a blogom arénájába, amikor a melósok immel-ámmal készítették az utat a kertünkben:
Az ember teljesen begerjed tőlük. Már azon morfondírozik magában, hogy a fekete csipkés nejlon harisnyát vegye fel a harisnyatartóval vagy inkább a meztelen, selymes comb a nyálcsurgatósabb. Vagy amikor a férfi lefekszik az ágyra hanyatt, és szó szerint lemerevedik, hiszen a levegő megáll. Tudjátok, akkor áll meg a levegő, amikor az ész is. Az igaz, hogy egyeseknél állandóan megáll az ész, és egy helyben áll.
Most azonban nem erről van szó. Tehát a férfi félig ülve, de inkább fekve, mint az eldőlt Buddha szobor, melyet az ágyra tett puff tart csak meg a szent lélek, és várja jelenésed.
A nő nem várat soká magára. Ha esze van! Ha pedig eszement lélek, akkor meg úgy kell neki! A fürdőszobából nyihogva bevonszolja hab testét csipkébe, bársonyba, selyembe bugyolálva, illatfelhőben, melyet ember fia még soha életében nem érzékelt. Halk zene szól, hogy a légy zümmögését elnyomja. És a testek közelednek. A föld alakulását bevonzzák ebbe a kis jelenetbe. És akkor csöng a mobil.
– Halló!!! -, veszi fel a férfi (az Isten) a telefont morcosan. Türelmetlenség érződik minden szavában. Hiszen hegyezte ceruzáját, hogy lediktálja a napi programot a titkárnőjének. Pár párces kódolt beszélgetés után ezt mondja: Hogy az a b… és a k…
Tiszta beszéd! És már ott sincs. Te állsz, és nem érted. Csak azt látod, hogy a sült galamb kirepült a kégliből.
Na ez az építőipar is ilyen. Gerjesztenek, bevonulnak a látókörünkbe, hitegetnek szerelmükkel, majd mindent kiásnak, felásnak, le- és kidöntenek. Öreg nénikék megfiatalodnak közben, a függönyök mögül kilesve.
Majd mindent úgy hagynak. Kényesen vigyáznak arra, hogy ne legyen élhető már az a környék, ahová betették a lábukat. A húsvéti nyulacskák kétségbeesve keresik azokat a bozótokat, ahová a csoki tojásaikat lepetézhetik. De minden hiába! Bukdácsoljunk, nyeljük a port, a kosztól ki se lássunk, demarkációs árkok alakuljanak ki az utakon és közöttünk. Közben kitör a III. Világháború, de a csatornázásnak soha nem lesz vége!
I love strong man!
Csak esze is legyen
A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)