Szöszi-NET (96.) Ha a fenekébe puffantanak…

(A beköszöntő fotót Bezdán József fotóművész készítette az elmúlt hétvégén. Pécsi, ismételt látogatásomról is beszámolok nektek természetesen.)

Mindig vannak olyan témák, amelyek nem nagy horderejűek, még jól is tudsz aludni miattuk, de akkor is tudod, hogy ez egyáltalán nincs jól!

Tegnap sétálok egyik kedvenc barátnőmmel, Terikével bele a szántóföldek közé, erdős-ligetes területeket érintve, mikor oda érünk egyik, jól látható részhez, és megint kiszúrta a szemünket a látvány, megsebezte a szívűnket a tehetetlenség. Látjátok?

Most, hogy ezt a fotót jobban megnézem, mit számít az a kis szemét? Ha távolabb megyek, akkor már nem is lehet látni. Nem kell állandóan kényeskedni!

A fák szövevénye ősszel még izgalmasabbnak tűnik:

• Bezzeg azt észrevette a simán sétáló embernek álcázott vadász még a nyáron, hogy a kutyáink póráz nélkül komótosan cammognak körülöttünk. Azt mondta, hogy nagy veszélyt rejteget ez a póráz-nélküliség! Felzabálhatják a vadállományt! Vigyázzunk, mert a vadászok lepuffanthatják a kutyáinkat -, mindezt Terike jegyezte meg egy szuszra.
• Elképzelem, ahogy a kutyáim fenekébe eresztenek egy sorozatot azok a csúnya bácsik! Csak egy hibázik: a mit sem sejtő gazdikat is simán eltalálhatják! -, szörnyedtem el. 

Ezek a házi ebek tényleg úgy néznek ki, mint akik erősen megtizedelhetik a vadállományt:

A vadász társaságokat kimondottan pénzes pacákok alkotják, tehát nem mondhatják, hogy nincs pénzük a sitt elszállítására, amely az ő „munka-területükön” található. Tagsági díj 120 ezer forint/év volt úgy, három évvel ezelőtt és a vadász-jegy pedig 25 ezer forint. Minden évben emelik természetesen. Nah, ezekből telne a szemét-szállításra.

• És az nem volt érdekes, hogy egy zsáknyi szemetet hordtunk ki az erdő széléről ezen a nyáron? Majd leszakadt a karunk -, tettük fel ezt a kérdést szinte egyszerre Terikével.

Hogy miért mondom mindezt közel 3-4 hónapos késéssel? Egyrészt, mert Isten malmai lassan őrölnek, másrészt ehhez még társultak további képzeteim. Ahogy ügetek  ma reggel – mint mindig –  a gát tetején -, eszembe jutott azzal a csodálatos szűrke agy-állományommal, hogy régebben mindig hallottam az érces hangú fácánok hangját, ahogy magukból kikelve, felháborodott hangon kaptak szárnyra, ha valaki megzavarta nyugalmukat. Ma már nem kell attól félni, mert a vadász társaságok szerintem már egész Magyarországon kiirtották a fácán állományt, mivel könnyen levadászhatóak. Persze, lehet, hogy csak Szigetbecse környékén. Nem tudom.

Amit most ebben a blogomban állítok, mint valami kőbe vésett szent szöveget, csak én ötöltem ki, lelkemből sajtoltam elő nektek. Persze azt is, hogy a hiper-szuper „bicikliút” úgy, ahogy van, befuccsolt. Erre pár szóban már ki akartam térni, mint valami eszelős, de ennek meg az adott aktualitást, hogy sétálás közben találkoztunk egy makádi, szimptakus kutyás hölggyel, aki el kezdett panaszkodni, hogy micsoda barbárság volt a gát teljes széttúrása, lebuldózerezése, hiszen csak kárt okoztak, hasznot nem. Mindezt kemény milliókért. Ezt mondta:

• Valakinek kellett a bevétel.

Mi pedig Terikével bólogattunk az ismerős megállapítás hallatán. Margittal tovább beszélgetve – így hívták a hölgyet -, szóba jött, hogy Makádon milyen klassz utak születnek egymás után az elmúlt évben, ill. idén, míg nálunk, Ráckevén siralmas állapotok uralkodnak. Ráadásul egy rövidke kis útszakasszal hónapokig szarakodnak. Igen, itt is pont arra lyukadtunk ki, hogy valakiknek nagyon kell a pénz a feneketlen bendőjükbe, hiszen annyira ragaszkodik a városi vezetőség a zúzott kővel leterített utakhoz, amelyek porzanak, mint az Isten nyila és ezen utak karbantartását követően, két hétre rá, már ugyanolyan kátyusak.

Ha egy autó elmegy valahol, messziről lehet látni, ahogy felszáll körülötte a hatalmas por tömeg. Azon sem csodálkoznék, ha az ilyen utak mentén lakók tüdejének állapota hasonlítana egy kőfejtőben dolgozó munkás tüdejéhez.

• Makádon és máshol tudnak pénzt szerezni pályázatok útján utak rendbeszedéséhez – gyönyörű szilárd burkolat mindegyik -, máshol viszont képtelenek rá! Hogy van ez?

Fő az egészség! Azt hiszitek, hogy a felszálló, iszonyú porfelhő nem megy a lakóházakba, és az út széléig bodrozódik csak?

Na, de térjünk vissza a „bicikliúthoz”, amelynek makádi végében egy tönkrement bicikli kerékgumi éktelenkedik. Ebből az következik, hogy inkább traktor gumival felszerelt kerékpárokkal lehetne csak használni az utat. Ezt tegnapi bicikli túránk alkalmával láttam. Kár, hogy nem fényképeztem le. Jah, hogy ez nem is biciklizésre alkalmas út? Kit érdekel? Viszont mennyien tapsikoltak örömükben, amikor a Facebook-on, Ráckeve Város oldalán beharangozták ezt a témát.

A behajtani tilos tábla kiknek szól című blogomban foglalkoztam ezzel a témával.

Ilyen csendélet fogadja a gát tetején sétálókat. Hinnétek azt, hogy az út két oldalát több méteres gaz veri fel? Látszik, hogy a Vízügyet egyáltalán nem érdekli. Mi pedig nem számítunk.

Vajon átadták már? Kinek is? Bár csak a vízügyeseknek szabad rajta közlekedni, de azokból egyet sem láttam, még mutatóban sem soha. Tehát ők kipipálva. Kerékpárosoknak nem szabad közlekedni az úton, hiszen az út mindkét végében felállított „tilos” tábla azt jelenti, hogy tilos a tábla mögötti területre felhajtani. Akkor végül is miért volt vagy kikért volt ez a felesleges nagy porhintés, ami csak kárt okozott nekünk és a természetnek egyaránt?

Egy férfi ismerősünk így lamentált: ahelyett, hogy a természetet ilyen csúfosan tönkretették, inkább lopták volna el az összes, rá szánt pénzt, de hagyták volna meg az eredeti állapotot, amely mindenkit igazán boldoggá tett.

Szép jó éjszakát mindenkinek!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!