Álom Manók és társaik (134.) A szerelem hangjai

Úgy hiszem, hogy a szerelem hangjai minden iszonyatát, ami elénk került az elmúlt hónapokban, meg tudják semmisíteni vagy átalakítani reménnyé. Úgy hiszem, hogy a szerelem hangjai csodákra képesek, akár a józan észt is lepipálva. Még arra is teljesen alkalmasak, hogy a közel múltban szerzett mély sebeket – amelyeket az emberek állati énjének felszínre törése okozott – beforrasszák valami csoda folytán, és remény költözzön a szívekbe. Tudom, hogy egy kicsit bonyolult gondolatmenetben kezdtem meg ezt a blogomat, de csodálkoztok?

Késéget kizáróan ez az egyik kedvenc gifem: a kis kutyus tudja, mi az illem, ráadásul mellékállásban az Álom Manók egyik küldötte, amikor a gazdik elmennek hazulról. Igaz, a karantén miatt ez elég ritkán történik meg:

Mindenki lazuljon, hiszen – amint már mondtam – a csoda bennünk van. Türelem!

Ez annyira tetszik, elcsakliztam, mentségemül szolgál, mert nektek hoztam el. (Csak tudnám, honnan szereztem?)

Mi semmik vagyunk, ha nem használjuk a fantáziánkat! Viszont ebben az esetben nem sok fantázia kell, hogy elgondoljuk, ez a „tűzmadár” biztosan szereti a pörkölt mogyorót:

Ha valaki mindig csak a kézzel fogható realitáshoz ragaszkodik, akkor mikor él?

A nagyhal megeszi a kisebbet – ez igaz. Viszont amíg ez meg nem történik, addig a kishal azt hiszi, hogy ő a király…

A kis settenkedők! Ilyen az én Poci macskám is, kicsi, rövid lábai vannak, és amikor ilyen vadászó menetre kapcsol, szívből nevetek rajta, mert anyira muris.

Vajon kire vár ez a geisha? Lehet, hogy szabadnapja van? Esetleg nekik sosincs pihenő napjuk? Azért én azt mondom nektek mindentől függetlenül: jó éjszakát:

A szerelem hangjai igazán kikristályosodnak, mire a nőcit kihámozzák a fejdíszéből, a cseles ékszereiből és ruházatából.

„Hej! Én is itt vagyok. Direkt nektek vettem fel az ünnepi ruházatomat. A Patolyat főnöke elnézést kért tőlem, hogy nem tudta elég hamar újjá varázsolni.”

„Na, azért birom, hogy mindenféle kis libácska mennyire nagyképű! Bezzeg én mindig tudom, mitől döglik a légy!”

Vajon a szerelem lüktetése kizárólagosan csak a testi – érzelmi – egybeolvadást jelenti vagy olyan érzést is, amikor örömünkben szökdécselünk, bolondozunk mindenféle előzmény nélkül, látszatra megkergültünk? Szerintem igen! Nem kell feltétlenül egy kiszemelt „áldozat”, aki miatt eldobunk kaszát, kapát! Ez egy jó hír! Látjátok, mégis csak érdemes velem tartani!

Az ember macskája éppen magába akar szállni, és tessék! Mit akar ez a Cirmi?

„Éjszakai műszakos vagyok, a kávé rám fér akár egy egész nagy bögrével is!”

Egy kis ujjgyakorlat, azaz: hogy lehet formába hozni magunkat?

Lám-lám, pillangó ide, pillangó oda, mindenkinek a legjobbat kívánom!

Jó ennek a szamárnak, nem tudja, hogy ha egy kicsit megmoccan, máris a földön találja magát.

Mi ez, ha nem a szerelem hangjai? Valószínűleg hallani lehet egy kis szuszogást, az együtt alvás elégedett mormogását. Ez maga a szerelem! Mindenkinek jó éjszakát!