A boldogság örökzöld téma. Lehet, hogy érdem szerint megy, ki lehet boldog, ki pedig nem? És hiába megyünk a dokihoz, írja fel receptet, a boldogság receptjét?
Egyszerűen nem értem: a nők miért nem éreznek rá, hogy a párkapcsolat olyan, mintha örökös vivó leckéket vennének az élettől?
Miért nyugodnak bele, ha letörik a szárnyukat, ha valamit szívből szeretnének, de a párjuk azt mondja, nem addig a’, Bébi! Mint amikor valaki el kezd futni boldogan, szinte vitorlázni a szelek szárnyán, s a szeretett férfi pedig elgáncsolja a szeretett nőt, akinek egyébként örök hűséget esküdött és azt, hogy boldoggá teszi -, aki jó pof…ra esik, majd feltápászkodik, és azt gondolja magában, hogy ez nem sikerült. Egy kicit hüppög, duzzog, de szinte természetesnek veszi, hogy „ez van, ezt kell szeretni”.
Nem! Nem törődhettek abba bele, hogy az elképzeléseiteket meg ne valósítsátok, különösen akkor nem, ha a drága jobb, sőt, mi több, még csak hozzá hasonló alternatívát sem tud javasolni helyette, amit Te javasolsz, mint nő. Nem, tudomásul kell venni, hogy a férfiak régi-régi, ősidőktől számítva a nőket használják, mint egy bútor darabot – ez normális viselkedési forma számukra. Természetesen szeretik őket, nem mondom az ellenkezőjét. De csak úgy szeretik a gyengébbik nemet, ha az gyengébbik nem szerepében marad. Nem akar újítani, nem akar több lenni, mint anya, nem utolsó sorban szerető és punktum. Majd a férfi megmondja, hogy mit kell gondolnia az asszonynak annak ellenére, hogy két, különböző tőről fakadt egyénről beszélünk még akkor is, ha egyébként sok témában hasonlóan gondolkodnak. De ez a hasonlóság nem egyenlő az egyenlőséggel. Sajnos ezt téveszti össze sok nő társam.
Sok barátnő, ill. ismerős nő életét ismerem, és látom, hogyan törte szép lassan kerékbe a férfi a nőt, és csak azért, mert hagyta magát a feleség legyalulni hol kisebb, hol pedig nagyobb történéseknél. Miért nem állt ki már az elején a saját érdekeiért az asszony? Miért nem érzett rá, hogy az Izaura sorozat főszereplője? Nem súgta meg a női – nem tudom hányadik – érzéke, hogy ez a történet sántít, hogy ő akkor örökké arra lesz kárhoztatva, hogy a másik kapcarongya legyen?
Ne haragudjatok, hogy ilyen harcosan fogalmazok, de konkrét példákat látok előttem, olyan nőt például, aki már a 70 felé battyog erősen, és ahogy végigpásztázom élete állomásait, pld. akkor, amikor el akarta hagyni urát még hosszú évekkel ezelőtt, mert hihetetlenül elege lett a zsarnokoskodásaiból, akkor a teremtés koronája a küszöbére feküdt szinte, öngyilkossággal fenyegette abban az esetben, ha elhagyná örökre. Hogy gondolta a nőci, hogy majd tényleg megváltozik a manus, csak azért, mert ezt mondta?
Nem jött rá annyi év után sem, hogy a férfi mindig csak mondja, de nem csinálja, amit megígér? Csak beszédiben tetszetős, ha meg akarja nyerni a nőt magának, de amikor már arról lenne szó, hogy ő is szeretne valamit magának, ami őt boldoggá tenné, akkor a férfi átmegy értetlenkedésbe, és süket fülekre talál a női kérés.
Drága Asszony-társaim, nekem ne mondjátok, hogy könnyű nekem, mert egyáltalán nem könnyű. Nekem mindenért meg kell harcolnom. Min-de-nért.
Ez a mondat szúrt szíven ma hajnalban:
„Az ember boldogságra született, mint a madár a repülésre”.
És mégis sok ember lehajtott fejjel jár, beletörődik, hogy saját életében rabszolga. És mindez miért következik be? Mert nem harcolta meg a maga igazát még az elejétől kezdve. Ez úgy tűnik, mintha az életébe csak később lépett volna be, később kapott volna helyet a színpadon, és már csak a függöny mögött lenne helye, nem léphet ki a rivaldafénybe, mert ott csak a férfi terpeszkedhet. Ez a természetes – már mint a férfinak. Nem, ez nem természetes, hogy a férfi mondja meg a másiknak, minek örüljön és – főleg – mikor legyen csendben, mikor kushadjon.
Van egy fiatalabb nő ismerősöm, ő 40 éves. Egy csodálatos, kedves teremtés ő is, a férfi persze kihasználja, ahogy a csövön kifér, és a szereposztás a következő: a nő anya, gondoskodó, a szerető, a dolgozó és a mindenes. Aztán érte egy igen érdekes tapasztalat, amikor rá kellett ébrednie, hogy a férfit baromira nem érdekli, hogy a nő egy – számára legalább is – új megoldást választott volna a jövőjüket illetően: a hagyományos rabszolga munkát kiegészítette volna mlm-mel, majd egy idő után már csak mlm-mel jutott volna bevételhez. A férfinak ez élből nem tetszett, hiszen akkor egy ismeretlen erő „elragadta volna” az asszony pajtást, ami azt jelentette volna, hogy kikerül az ő fennhatósága alól. Bizony-bizony, nem azt választotta a férfi, hogy megnézze már magának, milyen megoldásért rajong ez az asszony, hanem egyszerűen elgáncsolta, és a nő – mint már tudjátok – pof…ra esett. És még ennek akar egy második gyereket szülni, hogy még jobban le legyen láncolva?
Szerintem irtó fontos kérdés, hogy az ember miképpen keresi a kenyerét, milyen kilátásai vannak, ha bizonyos munkákban gondolkodik. Ez egyébként annyira egyszerű, de talán az egyszerűségénél fogva viszi gondolkodási csődbe az embereket, mert nem akarnak szembesülni a valósággal: ha alacsonyabb rendű munkákat végeznek, alacsonyabb rendű jövedelemmel számolhatnak. A hagyományos munka az mindig is problémahalmazt okoz: vagy lesz pénze – aránylag -, de nem lesz ideje, vagy pedig lesz ideje, de nem lesz pénze. Ez alól semmilyen hagyományos munkánál nincs kivétel.
Tudom, egy fúria vagyok, de az is lehet, hogy én kivülről szemlélem a sorsokat, és talán a nagyobb rálátás miatt látom egészen másképpen…
Igen, olyan példákat látok előttem, ahol az örökös megalkuvás oda vezetett egyik nő ismerősömnél, hogy a férfi mondja meg, kivel barátkozhat, kivel nem. Na, ez kész röhej! Sőt! A telefonjából kitörölte az összes telefonszámot, csak hatot hagyott meg, a közvetlen családtagokét, állandóan szemmel tartja, hogy kivel beszél, a Facebook-on mit csinál, így tehát a nő ismerősöm, már a Facebook-ra sem megy, nem használja a messengert sem, mert ott van a „teremőr”, aki ellenőrzi minden lépését és minden álmát…
Szerintem ez siralmas és felháborító, pedig nekem is ez a véleményem:
„Az ember boldogságra született, mint a madár a repülésre”.
A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
