Megtudhatjátok, ki az a Zsülike, ha szerencsétek van. Ha pedig nem, akkor…
Év: 2019
Megint egy szülinap, mely leesett nekem, mint egy érett őszibarack. Hüm, a 65. Szép! (Tavaly még nagy okosságokat „vetettem papírra”: Itt a világ vége
Nyakon csíptem egy pókot szombaton hajnalban, amikor is közútnak nézte alkarom. Kénytelen voltam vele lemennem a földszintre, majd kitennem a szűrét. Ám ekkor fel is ébredtem.
Akartok teljesen összefüggéstelen összefüggéseket találni ma este? Akkor csak tessék, de nem vállalok senkiért felelősséget, legfőképpen magamért nem!
Most színt vallok, miért kertészkedem akkor is, amikor a hőségtől elájulok vagy amikor tavasszal szúnyog invázió gyötri testemet.
Épp a napokban volt telehold, amely több, éber hajnalon keresztül kissé meggyötört. Szinte – azt is mondhatnám – ennek utóhatására bányásztam elő ezt a verset.
Vasárnap délután elkarikáztunk férjemmel Lacházára sárkány-evezni, ám a szeszélyes időjárás áthúzta számításainkat. Nem baj, az evező társainkkal jót dumáltunk, majd visszakarikáztunk meleg otthonunkba, ahol Poci cica és a többiek vártak már bennünket.
Furcsa szerzet az ember: néha elrepül a lelke valahová, ahová már nem is tudja követni. (Ekkor kell szabadságra menni, ha megtehetjük.) Ám egyszer csak megint birtokba vehetjük belső énünket, mintha nem is történt volna semmi, csak egy kis időutazás.
Még valami: Nézzétek meg, hogy érthető-e, különböző örömforrásokról beszélek, hiszen pont az volt a célom, hogy az apró örömök is akkumulálhatnak bennünket. (Férjem szerint érthetetlen, hogy az első részben még az uncsiról beszélek, a 2. részben pedig már a legkisebbik macskámról…
Bár egy héttel ezelőtt jártam Ipolytarnócon és környékén, amikor szinte állandóan esett vagy lógott az eső lába, de hála Istennek, végül erőt vettem magamon, és rögzítettem az eseményt.
Tudjátok jól, hogy nem szeretek szomorú dolgokról írni, de néha annyira beüt a mennykő egy ilyen sztori formájában. #cserép #biztosítás #ház biztosítás