Szöszi-NET (64.) Cicás bánat avagy az utolsó mohikán?

Milyen kár, hogy nem vagyunk mindenhatók – legalább egy kicsikét! Ezen sóhajom a kismacskákra vonatkozik most.

Sajnos öt napot bírt ki a kis fehér cica, piciny fekete foltokkal imitt-amott. Ő volt pedig az én kedvencem. Annyira szerettem értelmes kis tekintetét, az egész stílusát. Ám hiába tettem meg mindent, nem bírta Simonéknál a gyűrődést.

Pechünkre pont szombat délutánra bontakozott ki, amikor rögtön elvittem volna orvoshoz, de senki nem rendelt. Sem Ráckevén, sem Kiskunlacházán. Az egyik orvos, akit el tudtunk érni egyáltalán telefonon – mert mindegyik kikapcsolja magát hétvégén érthető okokból – azt mondta, hogy a kis macskák igen könnyen elköltöznek a másvilágra, ha nem áll rendelkezésükre anya.

Ez persze nem vigasztalt engem, tiszta szívemből megsirattam, zokogásomba beleadtam apait, anyait. Annyira igazságtalannak tartottam.

Aztán persze az orvos azt mondta, hogy éjszaka is kell etetni ezen csöppségeket, mint ahogy a macska mama is teszi. Hát, én ezt nem tudtam. Viszont a kis sötét színű Tapsifül (azaz Poci) nem tudott erről a szabályról – az éjszakai evésről -, így ő a nagy túlélő.

A fotón úgy néz ki, hogy Popi elfogadta a kicsit, pedig az igazság a következő: fél percig marad a cica mellett, aztán felpattan, és iszkiri. A két nagy macska szintén lapos-kúszásban közlekedik. Lehetőleg be sem jönnek a házba:

 

Aztán pár nappal ezelőtt az “örökbefogadóktól” hallottam, hogy egyik óráról a másikra mind a két kiscica elkötözött a másvilágra. Ugyanis ők még annyira kicsik, hogy az ellenálló képességük igen gyenge. Különösen anyatej hiányában. 

És most már egyedül tartja a frontot Tapsifül (Poci) . Remélem, ő viszont nem hagy bennünket cserben: 

 

 

Nézzétek meg az előző részt, amelyből kiderül, hogyan is került hozzánk ez a pár hetes macska!

És ha tovább kutattok, még egészen biztosan találtok Pociról fontos információkat. (Időközben Pocak név kristályosodott ki, és most már élete végéig Poci lesz.) Hála Istennek, csodálatos kis kandúr lett belőle. Hihetetlen jó tulajdonságokkal rendelkezik, ami egyáltalán nem jellemző a többi macskára. Pld. nem követelőzik, ha éhes, csak lefekszik a konyhában a szekrény elé, és elkezd békésen dorombolni. Ha felveszem, kicsit megdögönyözöm, nem sértődik meg. Egyáltalán: soha nem sértődik meg semmin sem. Imádni való!

 

És – ahogy szoktam – az izmos testű Mancival kívánok nektek jó éjszakát kedves Gyerekek!

 

A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN  is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

Cikkajánló

One thought on “Szöszi-NET (64.) Cicás bánat avagy az utolsó mohikán?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük