Szombaton – 2016. 07. 16-án – már fél nyolckor talpon voltam, és inkább úgy néztem ki, mint akinek egy átmulatott éjszaka van a háta mögött. Egész éjszaka zuhogott az eső, ezt természetesen másnap is folytatta teljes erővel.
Palacsintát kellett volna készítenem még reggel… Legalább is ezt terveztem be, de egy óra – vagy annál kevesebb – már nem lett volna elég az indulásig. Így gyorsan szedtem a zuhogó esőben nyári almát. Bio. Ne kukacoskodjunk, minden almához egy lakó járul.
- Mondd azt, hogy nem mész! -, biztat Laci, aki látta, hogy nehezen vonszolom magam.
- Hogy is ne! -, pattogtam, s kezdett visszatérni belém a harci kedv. – Pont most ne menjek, amikor már az utolsó napról van szó?
Tehát nem futamodunk meg egy könnyen. Minden nap – másfél órás kemény edzéssel – „akasztották a hóhért”. Hol a lábánál fogva, hol a hasizmánál fogva, hol pedig a test különböző területeit érezte az ember, hogy „az” már egy kicsit túlzás.
Igen, minden napnak – hétfőtől szombatig – megvolt a maga specialitása, sajátossága, helyszíne, egyben viszont mindegyik nap megegyezett: túl kellett élni.
Ezen a végtelenül esős szombaton a hasizmunkat edzettük elsősorban, majd a lélek rejtelmeivel foglalkoztunk.
Kiss Bea természetgyógyász:
Kiss Bea, aki természetgyógyász, többek között elmondta: a hagyományos orvoslásnak az egyik fő problémája, hogy csak a tünetek kezelésével foglakozik, ám a miértre nem kiváncsi. Elméletileg 15 perc jut egy betegre… Pedig a lélek és a test erősen összefügg. „Épp ezért szeretni kell a betegségünket, hiszen ezzel jelez a szervezetünk, hogy valamin változtatni kell.”
- Ám ki szeret változtatni? -, tette fel Bea kérdést, és nyugodt tekitetét végig hordozta a kis társaságon. Természetesen mindenki sutyorgott, mert magunkban megegyeztünk azzal a nézettel, hogy változtatni az eddigieken a legnehezebb. Sokan inkább nem csinálnak semmit, csak sápítoznak, és tömik magukba a gyógyszereket.
Az elmúlt hét sok mindenre jó volt: például jobban megismertük egymást, tudtuk bátorítani a mellettünk állót a sorban, tiszta szívből csodáltuk társunkat kitartásáért. Igen, egymásból nyerünk erőt a továbbiakhoz.
S mindezt Claunak köszönhetjük, aki szívvel-lélekkel kihozza belőlünk még azt is, amiről még álmodni sem mertünk volna soha!
Clau, a fekete ciklon 2013-as corfui nyaralásáról egy pillanat-felvétel:
Itt pedig elolvashatjátok az előző, ehhez kapcsolódó blogokat:
Clau (1.) Claudia edzi a népet avagy hogyan kell lógni? című, hasonló témájú blogomat!
Clau (2.) Ki itt belépsz, hagyj fel azzal is, amid nincs!
Clau (4.) Szülinapi meglepetések sora
Ezek már a Szöszi-net blogjai (még nem mindent sikerült „rendeznem”):
9. rész Emberi kapcsolatok és más egyéb
10. rész A fiatal halász is kiveti hálóját
11. rész Titkos szeglet az üzenetek között
12. rész Játszani a szavakkal…
13. rész Csak legyen már vége
14. rész A porszívás rejtelmei
15. rész Szöszi-net Húsvéti medvehagyma vadászat
16. részt Szöszi-net Reggeli cviki puszi Szöszi-net
17. részt Facebook leckék kezdőknek és haladóknak
18. részt Facebook leckék avagy Már megint mi van?
19. részt Fő a frissesség!
20. részt Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE
21. részt Popi és a kutyakozmetika
(MÉG MINDIG TARTOZOM NEKTEK A SZÖSZI-NET rendbehozásával!)
Szöszi-NET (22.) Már csak azért is!
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
