Egy fiatal felszolgáló nő (aki alaktalanságáról már ilyen fiatalon is híres) unottan csoszogott hozzám,
hogy a szőlőlevemet felszolgálja. Attól kellett tartani, hogy menet közben elalszik.
(Speciel nem így nézett ki.)
A bundámat magam köré kanyarítottam, így próbáltam a fűtés hiányát ellensúlyozni.
– Mondja, mindig ilyen hideg szokott lenni itt? – kérdeztem a pincérnőt kissé rideg éllel a hangomban.
– Tényleg hideg van? – kérdezte szinte ásítozva a pincérnő. Érdektelen, belülről felfüggesztett üveggolyó
szemei rám meredtek, mintha épp akkor pottyantam volna alá. – Én nem érzem.
– Határozottan hideg van –, dohogtam feleslegesen. Majd el kezdtem olvasgatni egy
lakásbiztosítási tananyagot, amiből két nap múlva vizsgáznom kellett. Ám a figyelmem
állandóan elkalandozott, és a percek irtózatos csigalassúsággal szuszakolták magukat előre.
Délben végül felhívtam Márkot, mégis mi újság? Meddig várjak? Nem vette fel a telefont,
ettől aztán rendesen letörtem. Pár perc múlva azonban visszahívott:
– Egy megbeszélésről jöttem ki. Ez nem volt bekalkulálva, nem szóltak előre. Azt sem
tudom, mikor lesz vége, de mihelyt befejeződik, megyek. Várjál türelemmel.
Ettől megnyugodtam, ám az idő irtózatosan lassan telt. Egy órakor telefonált: kb. egy óra
múlva már találkozhatunk. Na tessék – legalább két órát kellett tűkön ülnöm, de a légyott
nagyon fontos volt számomra. Nem fújtam volna le semmi pénzért sem, ha estig is kellett
volna spórolnom rá.
Végre jött a telefon, hogy már otthon vár engem. Természetesen nem találtam a házuk
kapuját, pedig előtte rohangásztam fel-le legalább kétszer. Aztán nagy nehezen megtaláltam,
de akkor meg azt nem tudtam, hányas gombot kell megnyomnom. Pont úgy jártam, mint
gyerekkoromban a tyúkok, amikor csongrádi nagyapám valamilyen meggondolásból pár
centivel arrébb tette a létrát, s a zajongó szárnyasok nem találták a létrát, hogy az esti
nyugodalmukat megkezdhessék. Végül kijött elém Márk, és bevezetett a kéglibe, akár egy
vakvezető kutya.
Már kellemes meleg volt a lakásban, ami most igen jól esett, a vendéglő nyomorúságos
jégverme után. Még alig vettem le bundámat és még ki sem tudtam nyitni a számat, hogy
elpanaszoljam a várakozás viszontagságait, amikor a férfi szorosan átölelt – szokásához híven szótlanul, súlyosan.
Márknak fárasztóak voltak a napjai s ráadásul péntek este, szombatra virradóan a barátjával
iddogáltak. Tehát kellően „kipihent” volt őkelme.
Bevonultunk kedvenc szobámba, ahol így szóltam, amikor már mind a ketten anyaszült
meztelenek voltunk:
– Játsszuk azt, hogy egy pénzérmét feldobva eldöntjük, ki kedveskedik a másiknak először úgy, hogy
kb. öt percig az inaktívnak nem is szabad megmozdulnia, míg partnerének az a feladata,
hogy örömöket szerezzen a másiknak. Majd cserélünk szerepet.
Azonban láttam a másikon, hogy javaslatom nem nyert tetszést nála. Fáradt volt Márk kétségtelenül. Ez
a szerelmeskedés aktivitásában is megmutatkozott.
Miközben pihentünk egymás mellett – hirtelen fel akartam állni azzal a jelszóval, hogy mobilomat
lekapcsoljam. „Megőrülnék, ha közben megszólalna”, ám a férfi visszatartott, és azt mondta: „Nem engedlek el.” Így maradtam. Márk egy puha takaróval beterített, és az általa gondosan bebugyolált testemre félig rá
telepedve úgy, anyaszült meztelenül elnyomta az
édes álom.
Csendben maradtam, élveztem, hogy a másik teljes nyugalomban, bizalommal irántam fekszik mellettem
– félig rajtam. Reméltem, pihentető álomban részesül. Közelről figyeltem karakteres arcvonásait,
kedves arc redőit. Ez is élményszámban ment, ernyedt teste mellettem feküdt. Ennél közelebb már nem
lehetett hozzám. Minden percét kiélveztem. Nem is
tudom, mennyi idő telhetett el így – talán tíz perc, fél óra… Nagyon finoman, csak a magam szórakoztatására el kezdtem simogatni a hátát, a
nyakát épphogy csak az ujj-begyeimmel. Annyira
szerettem hozzá érni testéhez. Nem akartam tőle semmit, csak lágyan megérinteni. Érdekes
módon az arcát kikerültem kezemmel, mert úgy gondoltam, hogy az a mozdulatsor túl nagy szerelmi vallomás lenne. És kiadnám magamat teljesen. (Milyen nyakatekert gondolkodásra vall!)
– Ha nem lett volna az ultimátumszerű üzeneted, hogy szeretkezzünk, ugye tudod, hogy nem feküdnénk itt
egymás mellett? – kérdeztem komolyan.
– Nem hiszem.
Ekkor már felkeltem fekvő helyzetemből és csókolgattam a másik hátát, ahol értem, és pár
perc múlva együtt „pattantunk fel a szerelem vágtató lovára”.
Szó nélkül öltözködtünk. Legalább három órát töltöttünk együtt legnagyobb egyetértésben.
Nem hangzott el egy rossz mondat sem. Elkísértem Márkot a kocsijához, beültem melléje,
közben morgolódtam:
– Nem vagyok én béna, hogy a kocsimhoz kelljen szállítani engem. –
Megálltunk, az autómhoz közel. Kértem búcsú-puszit, meg is kaptam, de ez egy szimpla puszi volt: a két
száj összeért.
– Nem ilyet – mondtam -, és az arcához hajoltam közel, és egy édes, szemlehunyós
csókot adtam. – Igen, ilyet akartam – nyugtáztam. – Már most hiányzol – szálltam ki a
kocsijából. Ő még megsimogatta a megmozduló hátamat, és azt mondta:
– Legközelebb majd úgy találkozunk, amikor kipihent leszek.
Nem válaszoltam semmit, csak magamban helyeseltem.
A folytatás nem marad el…
A beköszöntőt itt olvashatjátok el!
(Ezt az anyagot akkor írtam, amikor majdnem úgy nézett ki – ez az állapot tartott pár hónapig, amikor úgy gondoltam, meghajlok más szempontoknak, és abba hagyom a közlését. Ám megráztam magam…)
Az 1. részt itt olvashatjátok el!
A 2. részt itt olvashatjátok el!
A 3. részt itt olvashatjátok el!
A 4. részt itt olvashatjátok el!
Az 5. részt itt olvashatjátok el!
A 6. részt itt olvashatjátok el!
A 7. részt itt olvashatod el!
A 8. részt itt olvashatod el!
A 9. részt itt olvashatod el!
A 10. részt itt olvashatod el!
A 11. részt itt olvashatod el!
A 12. részt itt olvashatod el!
A 13. részt itt olvashatod el!
A 14. részt itt olvashatod el!
A 15. részt itt olvashatod el!
A 16. részt itt olvashatod el!
A 17. részt itt olvashatod el!
A 18. részt itt olvashatod el!
A 19. részt itt olvashatod el!
A 20. részt itt olvashatod el!
A 21. részt itt olvashatod el!
A 22. részt itt olvashatod el!
A 23. részt itt olvashatod el!
A 24. részt itt olvashatod el!
A 25. részt itt olvashatod el!
A 26. részt itt olvashatod el!
A 27. részt itt olvashatod el!
A 28. részt itt olvashatod el!
A 29. részt itt olvashatod el!
A 30. részt itt olvashatod el!
A 31. részt itt olvashatod el!
A 32. részt itt olvashatod el!
A 33. részt itt olvashatod el!
A 34. részt itt olvashatod el!
35. részt itt olvashatod el Mi történik valójában?
36. részt itt olvashatod el Valami nem stimmel
Aki igényt tart a további blogjaimra, figyeljen egy kicsit jobban, mert a blogom linkje megváltozott
az alábbira,
tehát nem a régi „csatornán” érkeznek elmés, magvas, meg nem ismételhető okfejtéseim. Legyetek TI IS RÉSEN! Ez nemcsak a férfiakra értem!
