Én úgy gondolom, hangsúlyozom, ÉN, S NEM MÁS, hogy a gyász mindenkinek a saját gyásza, nem lehet betenni egy közös kalapba.
Nem akarok senkivel sem együtt gyászolni, pedig igen csak közösségi embernek számítok.
Mégis! Ne kelljen akkor gyászolnom, amikorra ez ki van írva naptárilag, mint a születendő gyermek, ha nem korábban vagy túl-hordásos alapon jön világra. Sajnos én temetőbe sem szeretek járni, pedig akit én igazán szerettem úgy, Isten igazából – szeretetem pedig parttalan -, édesanyám az.
Még sem mentem ki a temetőbe van annak már több mint harminc éve. Ez nem jelenti azt, hogy nem szerettem vagy nem él bennem. Az ő léte határozta meg a tudatomat. Tehát amíg élek, ő általa élek, s utána együtt halunk el, mint a mamutok a jégkorszakban.
Végkonklúzió: most nem gyászolok tudatosan. Majd gyászolok, s gyászoltam, amikor Ti nem látjátok. Egy sötét zugban – félig elhunytan.
Ehhez az anyaghoz barátaim az alábbiakban szóltak hozzá a Facebookon:
Megértelek! ” Egy sötét zugban – félig elhunytan.”
Ezért értelek meg!
Amikor gyászoltam – nem hordtam fekete ruhát. Úgy gondoltam, ez az én dolgom. Kicsit fordítva vagyok bekötve…
Én sem hordtam feketét, nem akartam úton-útfélen a részvéteket fogadni. Bőven elég volt amit én tudtam, ne emlékeztessen senki…
Teddy Apu: Fájdalmadat, gyászodat akkor is magadban hordozod.
hmmm…volt idő, mikor én is így álltam a dologhoz… aztán egy alkalommal jött valami, egy felfedezés, ami változást hozott. Ma már rész-vétem van, amit osztok. Az osztozással szó (magyar) szerint elosztódik a teher is, így a meg-könnyebbülés is megadatik.
Már teljesen megbizonyosodtam, hogy én, NEM akarok sírban, temetőben „nyugodni”, hogy a szeretteim szívében, elméjében megmaradjak. Nem kell nekik egy halomhoz kijárni, kapálni, locsolni….”rendben tartani” a sírhelyet!.. Ha esténként meggyújtanak egy mécsest….én akkor is Ott leszek.
Ha rajtam múlott volna:
Hogy kell eltemetni az anyóst?
– Derékig, hogy gondozza maga körül a sírt.
A kollektív kényszer, Maranak igaza van. Én döntöm el, mikor van NEKEM halottak napja, és nem a naptár! Akkor megyek ki és gyújtok értük gyertyát és ahányszor nekem hiányoznak! Ha úgy érzem, minden nap, ha úgy érzem, akkor csak otthon. Ilyenkor kampány van. Menni kell, mert mit szólnak az emberek.
Farizeusság, egész évben nem megyünk, de most ott a naptárban, hogy halottak napja, akkor menni KELL! Elgondolkodtató, olyan mint a karácsony!
Személy szerint én sem járok temetőbe. A gyász nem is kell örökké tartson! Ezen a napon is csak este megyek, ha épp így tartja kedvem. Akkor annyira gyönyörű! A legtöbb sír rendben van, gondozott, és csodaszép világításban látható. Nekem erről szól a halottak napja. Amikor a sötétség is világossá válik!
Befejezésül pedig édesanyám halála olyan mélyen megrázott, hogy csak évekkel később tudtam magamból kiírni: a címe: Visszavonhatatlan.
A fájdalom teljesen elzárta a versírás csapját a szívemben. Jégkorszak „köszöntött” rám.
obviously like your web site however you have to check the spelling on quite a few of your posts. Several of them are rife with spelling problems and I to find it very troublesome to inform the reality on the other hand I’ll definitely come back again.
Do you mind if I quote a few of your posts as long as I provide credit and sources back to your site? My website is in the exact same area of interest as yours and my users would truly benefit from a lot of the information you present here. Please let me know if this ok with you. Appreciate it!
I would like to see your blog. Thank you for your favor, and we can come back to your request afterwards.
Sincerely, Mara Simon
I beloved as much as you’ll obtain performed right here. The sketch is tasteful, your authored material stylish. nevertheless, you command get bought an nervousness over that you would like be delivering the following. ill undoubtedly come more formerly again as precisely the similar just about very steadily inside of case you defend this increase.