Úgy látszik, most ezt gyakorlom: miképpen tudok eltűnni a nagy semmiben. A nihilben hogy tudok asszimilálódni. Csodálatos!!! Most meg nem kívánatos személy lettem a Facebook-on,
Hónap: 2015 május
Rendhagyó anyák napja Egy újabb részletet közlök a leendő regényemből. Most drága Ilu mamára, a pót-anyámra fókuszálok: „Ülök a szobámban – kint száz ágra süt

Egy vers sosincs későn. Megtanultam, hogy a szeretet megnyilvánulása soha sem bukkanhat a felszínre későn. Nincs „későn” fogalma a szeretetben.
Ne legyetek Ti az energiaáramlás akadályai! Ez olyan, mintha egy károgó varjút tartanátok az ágyatok mellett egy kalitkában. Hess, hess, madár. Kint tágasabb! Ha találkoztok

Ez a vers egy családi keresztmetszet is lehetne, mely az Érzelemrészvények 1. kötetéből származik. Költő: Simon Mara Árvizi hajósok Csőtörés és (s)üvöltés! Úszik szinte minden.