Nőt akarok!

Már nemcsak a családom nemzetközi, de a baráti „állományom” is annak mondható. Van közöttük amerikai, japán, ír, török, román, görög, angol, egyiptomi, pakisztáni barátom is. Szeretem őket, mert megnevettetnek, mint ahogy én sem maradok le mögöttük.

Megismerkedtem az interneten – már nem emlékszem, milyen formában – egy fiatalemberrel. Lényeg az, hogy ez a 26 éves pakisztáni fiatalember fejébe vette, hogy európai hölgyet vesz el feleségül. Derék dolog tőle.
Először rám repült. Nem érdekelte, hogy férjnél vagyok, hogy hatvan éves. Ezerrel. Nagy nehezen leállt ezzel a projekttel. Kérdezem tőle, hogy miért nem pakisztáni hölgyet akar bekebelezni? Nem, azokat ő nem szereti, mert közönségesek.

Hogy honnan tudja, milyenek az európai hölgyek? Amikor diákként Angliában élt, ott érzékelte létezésük milyenségét. Parfümjüket, huncut tincsüket, hullámzó keblüket. Ha jól meggondolom, és a helyében lennék, valahol én is ezen a véleményen lennék.

Amíg nem beszéltünk skype-on keresztül, azt hittem, hogy játszótéren van vagy valami kávézóban. Hát igen, náluk sincs probléma az utánpótlással. Gyerekek rohangálnak a zárt udvarban, kékre festett falak és ajtók, kövér, igazi hurkákkal kipárnázott, nevető nőci. Lehet, hogy az édesanyja.

Ebben a belső udvarban zajlik le a család élete, itt teszik meg első lépéseiket az apróságok:

Sajnos a videót lenyelte – többed magával – a csúnya Youtube. Pedig az is egy gyöngyszem volt a maga nevében. Ez biztos!

Én is megmutattam a környékünket, és le van nyűgözve attól, hogy mekkora házakat építenek itt, nálunk. Ezért most már rendszeresen megkér, hogy mutassam meg neki, illetve valamelyik rokonának a kilátást a második emeletről. Ha nem lennének szegények – persze igazából nem tudom -, biztos, hogy pénzt szednék be ezért a plusz szolgáltatásért.

Szóval kérdezem tőle, hogy miért nem „vadászik” a Facebook-on, ez manapság nagy divat.

– Nem -, válaszolja. – Ott mindenki olyan hamis. Te viszont nem hazudsz. Ilyen meg kevés van.

Igen, valóban kevesen vállalják fel magukat úgy, leborotvált fejjel, gyűrötten, smink nélkül, szakadt cuccban stb. Tehát javaslom azon hölgyeknek, akik vállalkozó kedvűek – kis angol nyelvtudással is rendelkeznek -, szeretik a nagy kalandot, rajtam keresztül el tudják érni ezt az európai hölgyekre nyitott egyedet. Skype-on tudnak vele beszélni. Láthatják, nem szellem emberrel van dolguk. Adnin nem árul zsákba macskát.

– A muszlim férfiak nem szexelnek nővel, amíg el nem veszik feleségül -, mondja nekem, miközben az ágyán fekszik hanyatt, és velem skype-ol.

Hát, ez is nagyon derék dolog, mondom én.
– Teljesen más az ő hozzáállásuk a hölgyekhez. Európában pont az ellenkezője van -, mondja. – Először szexelnek, és ha még gyerek is születik a kapcsolatból, fel is út, le is út. A férfi már ki is száll a képből. A muszlimoknál viszont előbb házasságkötés, aztán jöhet a szex éjjel-nappal és a gyerek.

A következő alkalommal nem hagyom magam eltéríteni, mert meg fogom kérdezni, hogy mi van azzal a többnejűséggel? Mert ugyebár, a muszlimok nem bélyeget gyűjtenek, hanem nőket maguk körül. És az anyagi helyzetüknek megfelelően egész háremük is lehet, ha azokat el tudják tartani.
Megállj, Adnin, kapsz a képedre!

Persze ha jól meggondolom magam, amikor leérettségiztem, mindenféleképpen külföldre akartam menni dolgozni. És ha most lennék 18 éves, az Isten sem beszélne le arról, hogy Pakisztánba menjek…