Blog nélkül nem élet az élet!

Hihetetlenül készülök a Húsvétra, és ezt már hónapok óta gyakorlom. Kot-kot-kot-kot-kot-kodács, minden napra egy tojás. Illetve minden napra egy blog. Ettől nem nagyon tágítottam.

Most egy kicsit leültem, mert napközben beszéltem a bátyámmal, aki tudatára ébresztett egy dolognak. El nem tudja képzelni, hogy én minden napra valamilyen anyagot kiadok magamból. Szerinte ez nem is normális.

Ezen elgondolkodtam: tényleg kötelező, hogy minden napra valamivel előálljak? Direkt nem írtam le jelzőt az előző mondatomban. Remélem, figyelitek.

Szóval most morzsákat csipegetek az életemből, amik kimaradtak, de beszédesek ettől függetlenül.

Például, amikor elment az internetem – vele együtt a józan eszem is. És itt egy gyászkeretes gyászbeszédnek kellene elhangoznia, mert négy, élettől duzzadó videómat szanálta egy perc alatt a YouTube. A fene essen beléjük. De a gyászkerettől kiráz a hideg, tehát nem teszem.

Ez a méltóságteljes madridi a nő elhiteti velünk, nézőkkel, hogy ez a legnormálisabb dolog, hogy egy szárnyassal fotózzák le őt:

És mint tudjuk, ezt már sokszor regéltem, hogy a sikerre fel kell készülni, mert ha felkészületlen vagy, akkor abból nem lesz semmi az ég adta föld világon!