Félreértések elkerülése végett: a címnek semmi értelme – blog tartalmát illetően, viszont jól hangzik.

Két kinccsel rukkolok elő! Arra törekedtem, hogy minél kevesebbet hallassam hangom írás formájában. Koncentráljatok a lényegre, a két videóra! Adjátok magatokat át az élvezetnek! Jó hétvégét!

Mennyi sok selejtes percet kell legyűrnünk ahhoz, hogy valami megérintsen bennünket úgy, velőnkig hatolóan? Hány hiábavaló beszélgetés, síkba fúródó tekintet, hány levegőben alá hanyatló mozdulat, mi jelzi: nem, ezért nem érdemes élni…

Olyanok vagyunk, mint a (öreg) halász, aki kiveti hálóját, és minden reggel a tengerszint fölé kúszó nappal koketál. Nem tehet róla, csak kis, satnya halakat fog ki. Ez megy napról napra. A család pedig szidja, mint a bokrot, mert szerintük csak lopja a napot…

 

Ám egy nap, amely ugyanúgy kezdődött, mint a többi. A furcsa, sipáló hangú albatroszból sincs több vagy kevesebb, és mégis, a hálójában fennakadt egy valami…

Ez a fiatal szirén egész nap bírta a kiképzést. Ezennel innen gratulálunk neki:

Egy megfoghatatlan lény, mely szirén vagy ki tudja, mi. Elengedi, vissza a hívogató tenger vizébe, mert a csoda belé költözött. S attól kezdve máshogy látja életét, más értelmet vett addigi történései.

Jó, most egy kicsit fennköltté váltam. Megtehetem. Még ahhoz képest is, hogy tulajdonképpen igen rövid blogot akartam írni.

 

Ez a mai nap másik nagy ajándéka:

Na, itt is rendet kell teremtenem a Szöszinet sorozatomban. Addig is, amíg ez a csoda bekövetkezik, elnézést!

A legutóbbi Szöszinet – persze, lehet, hogy nem is ez a legutolsó – linkje és címe:

   9. rész Emberi kapcsolatok és más egyéb

terített asztalnál

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

Megváltozott a blog helyszíne http://simonmara.com