Egy könnyű hangvételű verset húztam elő a cilideremből a mai estére, nektek, kedves Gyerekek!
Remélem, már ágyból nézitek a tévét, és a zoknit is levettétek a lábatokról.
Kategória: vers
Egy keskeny konyhánk volt, és ott merengtem, borongtam, jó, kövér depressziótól szenvedtem.
Ez a mű a reménytelenség mocsarába veszett lény csendes fuldoklása versbe szedve.
Meg vagyok arról győződve, hogy egy adag, egészséges narcizmussal mindenkinek kell rendelkeznie. Ha ezt gyerekkorában kiölték belőletek, akkor mesterséges tavakat kell létrehozni magatokban, és szivárvány színű ebihalakat kell tenyésztenetek.
Egy versről nehéz nyilatkozni, főleg az írónak, mert minden csak hangulat kérdése. Ha az a hangulat épp megfelel a gyanútlan olvasónak, akkor minden rendben.
Vannak az embernek olyan korszakai, amikor minden magától értetődő, és nem érti, hogy a másik nem látja a megoldást, ami számára oly nyilvánvaló!
Egy verset sűrítve előadni, hogy miért is érdemes egybeolvadni a sorokkal?
NINCS KECMEC Érezd meg, hogy megyek, és édesded álmodban le- fülellek. Mert tudnod kell és nem érezned, hogy szeretlek. Érezd meg, hogy beszédem már nem
Egy fortyogó katlan tetején élek, kis herceg serpenyőjében sercegek és pironkodva égek, mint egy struccal keresztezett kétlábú, gyenge kis féreg. Nemes egyszerűséggel mondhatom: félek. Ám
Nem mondom, hogy ez a legvidámabb versem egyike. Bár nem hiszem, hogy egy versnek feltétlenül tündöklő érzéseket kell közvetítenie. Ebben a versben annyi képi megfogalmazást találhattok, hogy egy időre elmegy a kedvetek a verseimtől.
