Mennyire fel tudják egyesek kapni a vizet olyanokon, ami mellett el kéne menniük. Hiszen nem kapunk csak azért dührohamot, mert a szél zizegteti a faleveleket. Igaz?
Kategória: vers
Amikor egy verset meg kell magyarázni, az már rég rossz! Akkor mindenki vonuljon inkább vissza zord magányába!
Egy csillagos éjszakán lelkünk sokkal többet lát, mint a szemünk.
Igaz, közel húsz évvel ezelőtt írtam ezt a verset, de már – úgy látszik – akkor is zűrösnek tűnt világunk.
Ha bánatoddal sokáig magadba vagy zárva, csak akkor tudsz ilyen szavakat könnyedén kiizzadni magadból, egyébként teljesen lehetetlen.
Az első valódi szerelmi csalódás pontosan olyan fájdalmas, mint a második…
Miért érdemes velem tartani ezen vers elolvasásával? Mert nálad is elakad néha a tű, és irtó nehezedre esik a „normális” élethez idomítani megint a lépéseidet…
Egy hihetetlen elégedetlenségtől szenvedtem, teljesen padlót fogtam. Ezt a világra szóló fájdalmat írtam ki magamból hebegve és dadogva. Bocs!
Figyeljétek meg, micsoda örömünnepet közöl minden egyes esőcsepp – különösen nagyobb szárazságot követően -, milyen nagy csoda kicsiben!
Vers mindenkinek vagy inkább a vájt fülűeknek és lelkűeknek! A tehetetlenség az egyik ős ellensége az embernek!
