Miért érdemes velem tartani ezen vers elolvasásával? Mert nálad is elakad néha a tű, és irtó nehezedre esik a „normális” élethez idomítani megint a lépéseidet…
Kategória: sorozatok
A kutyák ugatnak a kapunál belülről. Felállok a kapu szélére, és úgy kiabálok be hosszan, elnyújtva: Laciiiiiiiiiiiiii! Laciiiiiiiiiiiiii!
Mindig a jó kislányt játszani, közben pedig az élet nem arról szól, hogy a szép lelkemet díjazná. Inkább mintha arra menne ki a játék, hogy kihasználjanak. Ez egyre inkább a múltté.
Nyár, imádom, erről szólok most és a blogom is!
Egy hihetetlen elégedetlenségtől szenvedtem, teljesen padlót fogtam. Ezt a világra szóló fájdalmat írtam ki magamból hebegve és dadogva. Bocs!
A francba! Jó kedvem szárba szökkenését semmi sem akadályozhatja, mégha nagyot is horkantok mérgemben!
Az élet nem mindig a nagy horderejű, pisztolylövésektől hangos történeteket fújja elénk.
Érdekes megfigyelni azt a folyamatot, ami bennünk zajlik nap mint nap: hogyan állunk magukhoz és a különböző témákhoz, amit az élet nyújt át nekünk.
Ilyen még nem volt! Majdnem elfeledkeztem a hetente egyszer előkerülő Álom Manókról! Hiába na, annyi hülyeség történt velem ezen a héten (is). Csók mindenkinek!
Simonéknál mindig valami borzolja az idegzetet. Olyan nincs, hogy valami ne történjen. Hogy mi? Na, lássuk a medevét!
