Ez itt az úri negyed, de még sem érzed magad úgy, hogy „Jézus Mária, mit keresek én itt?”
Kategória: London
Nézzétek meg, hová csöppentem én 2016. február 27-én, szombaton olyan ramaty időben, amikor hideg szél fújt édesanyám című nótát nyugodtan elénekelhettem volna, ha eszembe jut. Hála Istennek azonban nem jutott…
Miért irigylek egyeseket? Én is csak ember vagyok, nem?
Ha mozgásban vagy, és nem ülsz a babérjaidon kukán, az már magában élmény.
Most pedig hadd invitáljam meg azon olvasóimat, akik egyetértenek velem abban, nem kell mindig hatalmas bevásárló központokban róni a kilométereket.
A pincéreknek sok dolga akadt ezekben a napokban, órákban, mert a játékosoknak – ahhoz, hogy ébren tudjanak maradni – állandóan valamit fogyasztaniuk kellett: vagy italt vagy kaját, vagy mind a kettőt egyszerre.
Hétfőn a reggeli órákban még 15.306 volt az állás. A masinák kijelzőin ez a szám villogott. Napközben csak néhányan kóvályogtak bent a kaszinóban. Mondhatni álmos volt a hangulat.
A gyerekeknek volt a legjobb dolga, ha apjuk a nyakukba vették őket. Sajnos nem volt jelentkező, akinek a nyakából nézhettem volna végig a Valentin napi ünnepségeket Londonban.
Most pedig egyik kedvenc témámhoz érkeztem. Ezt a templomot éppen ezekben a percekben emelik fel és teszik arrébb…
Ha valaki Angliát tűzi ki úti célul, jó, ha egy-két, életmentő jelenségre még ideje korán felfigyel… És ehhez hasonló csacskaságok
