Mindig a jó kislányt játszani, közben pedig az élet nem arról szól, hogy a szép lelkemet díjazná. Inkább mintha arra menne ki a játék, hogy kihasználjanak. Ez egyre inkább a múltté.
Szerző: simonmara

Miért foglalkozom az éretlen személyiséggel? Ki megy bemószerolni a másikat (annak háta mögött), és nem vállalja a face to face, egymás közti egyeztetést? Jó kis téma egyébként. Úgy látszik, most jött el megint az ideje.

Mi aztán megtettünk minden tőlünk telhetőt. Mire vége volt a mi programunknak, mindenki csuromvizes volt egyrészt az izzadtságtól, másrészt pedig a vízpermettől…

Nyár, imádom, erről szólok most és a blogom is!

Egy hihetetlen elégedetlenségtől szenvedtem, teljesen padlót fogtam. Ezt a világra szóló fájdalmat írtam ki magamból hebegve és dadogva. Bocs!

A francba! Jó kedvem szárba szökkenését semmi sem akadályozhatja, mégha nagyot is horkantok mérgemben!

Az élet nem mindig a nagy horderejű, pisztolylövésektől hangos történeteket fújja elénk.

Érdekes megfigyelni azt a folyamatot, ami bennünk zajlik nap mint nap: hogyan állunk magukhoz és a különböző témákhoz, amit az élet nyújt át nekünk.

Ilyen még nem volt! Majdnem elfeledkeztem a hetente egyszer előkerülő Álom Manókról! Hiába na, annyi hülyeség történt velem ezen a héten (is). Csók mindenkinek!

Simonéknál mindig valami borzolja az idegzetet. Olyan nincs, hogy valami ne történjen. Hogy mi? Na, lássuk a medevét!