– Hogy érted? -, kérdezte Éva. Bár tudtam, hogy tudja ő a választ, csak szereti az én okfejtéseimet hallgatni.
– Úgy, hogy nem bírná elviselni a kudarcot. Pedig annál nagyobb kudarc nincs a földkerekségen, mint az, ha meg sem próbáljuk.
Ennél a témánál eléggé harciassá tudok válni. Hangomat felviszem, és szinte érzékelni lehet, hogy bekapcsolom a szirénát.
– Mert az helyes, hogy számol a legrosszabb végkifejlettel: hogy te nemet mondasz neki. Ez rendben is lenne. De az már nem, hogy arra még véletlenül sem gondol: „mi van akkor, ha te igent mondanál?” Mert ebben a jelenlegi felállásban mindenféleképpen kudarcra van ítélve a kapcsolatotok.
Ezt az egyenletet csak a sekélyesen gondolkodók vezethetik le oly módon, hogy a megfutamodás az egyetlen megoldás. A belső világ határozza meg az embert. Ez egészen biztos.
Kisebbrendűségi komplexusban szenvednek sokan. Nem dolgoztak meg azért, hogy értékes emberekké váljanak. Ennek hiányát próbálják ál-kapcsolatokba ölni, mint valaki a bánatát alkoholba fojtja.
És amikor hétvégén vak dühvel a kertemet túrtam, mert nem volt áram a házban, arra gondoltam…
De ez legyen a következő rész fő vezérfonala és egyben az utolsó is ebben a témakörben.
A folytatás nem marad el…
Az 1. részt (Mikor találkozunk?) itt olvashatjátok el!
A 2. részt (Árnyjáték) itt olvashatod el!
A 3. részt (Állj mellém!) itt olvashatod el!
A 4. részt (A hiba az ön készülékében van) itt olvashatod el!
Az 5. részt (Mi határozza meg az embert?) itt olvashatod el!
A 6. részt (Kis milyákolók, tetkós, csipke harisnyás lábikrák) itt olvashatjátok el!
A 7. egyben befejező részt (A hiányzó gyöngyszem) pedig itt olvashatjátok el!
Simon Mara
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
https://www.facebook.com/simon.mara.14
Amennyiben a blogok között szeretnél
barangolni, itt megteheted!