Évának kellemes külseje van annak ellenére, hogy már az ötvenes évek elején jár. Domborzat, vízrajz – ahogy lennie kell. Lányos alakjáról messziről megismerem, vörösbe hajló haját enyhén kócosan viseli. Ha rá néz az emberre, mindig olyan érzése támad az őt szemlélőnek, mintha bocsánatot kérne létezése miatt.

Biztosítós időszakomban ismerkedtem meg vele. Ő volt az egyik kedvenc ügyfelem. Az idő tájt volt még párja, de az évek folyamán elváltak útjaik, mert a férfira nem lehetett számítani. Neki pedig az első házasságából egy állandó feladatot jelentett a kilenc éves süldő leánygyermeke. 

Mivel szülei betegeskedtek, tehát leköltözött Balaton Felvidékre, egy kis faluba. Rá, nemsokára, szép csendben elköltözködtek a másvilágra szülei. Lábujjhegyen mentek, ahogy jöttek.

Interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot, tehát élete fontosabb állomásaira nekem is van rálátásom.

Megismerkedett a neten keresztül egy pár évvel idősebb férfival, aki lehetne Balázs, József, László vagy akárki, de legyen Ádám. Ádám egy jóra való embernek tűnt. Közel-Keleten vannak érdekeltségei. Méghozzá az aranykereskedelemben. Igazán izgalmasan hangzik.

Ugyanúgy érdekelve van az aranybányászatban, mint az arany-kereskedelemben. Már másfél hónapja ismerték egymást, és a szálak egyre szorosabbra fonódtak kettejük között. Ádám ígérte, ha haza jön, hiszen itt is van épp elég elintézni való dolga, akkor meg fog oldani neki olyan problémát is, amiről még álmodni sem merne.

Én próbáltam visszafogni Éva lelkesedését, de akkor meg akár úgy is értékelhette volna, hogy valami irigységhullám öntött el.

A férfi érkezése előtti nap estéjén, szombat este még üzenetet küldött, hogy „személyesen” fognak beszélni másnap. Gondolhatjátok, mekkora volt az öröm Éva részéről, aki lelki szemei előtt elképzelte a fehér, nyihogó, vágtató paripán a királyfit. Bár nem értette teljesen, hogy mit ért az ő Ádáma azon, hogy „személyesen” fognak beszélni vasárnap este, mikor leszáll a repülőgép a bécsi repülőtéren, de ez legyen a legkevesebb.

Bocs, elfelejtettem mondani… Ezt majd a következő fejezetben fogom kifejteni.

(Természetesen ez az én verzióm. Nem zárkózom el attól, hogy meghallgassam Ádámot. Állok, illetve ülök elébe. Nem vagyok híve a részre hajló írásoknak!)

És hogy addig se unatkozzatok, olvassátok el a pár hónapja már kiposztolt, nagy érdeklődésre számot tartott sorozatomat, Az elcseszett utazást!

Az 1. részt (Mikor találkozunk?) itt olvashatjátok el!

A 2. részt (Árnyjáték) itt olvashatod el!

A 3. részt (Állj mellém!) itt olvashatod el!

A 4. részt (A hiba az ön készülékében van) itt olvashatod el!

Az 5. részt (Mi határozza meg az embert?) itt olvashatod el!

A 6. részt (Kis milyákolók, tetkós, csipke harisnyás lábikrák) itt olvashatjátok el!

A 7. egyben befejező részt (A hiányzó gyöngyszem) pedig itt olvashatjátok el!

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

https://www.facebook.com/simon.mara.14

Amennyiben a blogok között szeretnél 

barangolni, itt megteheted!