Szöszi-net (20.) Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE

A beköszöntő kép címe: A lelked tiszta! Egy kimondhatatlan nevű férfi megosztásának köszönhető a fotó: محمد سرحان

Igazából nem szeretek nagy feneket keríteni a mondanivalómnak, pláne, ha csak nyomelemekben van ezekből az értelem morzsákból. (Csak közbevetőlegesen árulom el nektek, megint újból kell írnom ezt a fránya blogomat, mert a rendszer nem mentette el. Így kétségbeesetten kutatok, mi a szent sz@rért lelkesedtem még az előbb annyira? De csak az ásító nagy űr… Ne tudjátok meg!)

Ez aztán nagymosás a javából. A természet ügybuzgó:

Ma mi is nagymosást tartunk. Jó? Az idő egyre virágosabb, a nappalok egyre hosszabbak, a kedvünk meg egyre fényesebb. Beindítjuk a lelki nagymosást. Ehhez kell egy jó nagy adag elhatározás, tettre készség és sok, tiszta víz:

Akkor beindítom a masinámat! Ötös programra teszem, az energiakímélőre. A centrifugát 600-ra állítom, így nem gyűrődik meg a lelketek túlságosan, ha kiveszem a program után a gépből. Utálok vasalni.

Te éppen hol tartasz? Már a kifutó pálya közelében legalább? Megadtad magadnak a felszállási engedélyt?

Már jó úton haladsz, ha könnyeid eleredtek. Talán még nem késő! Ezen a gifen látható víz – annak minden cseppje – könnycseppekből áll össze:

Az idővel mindig hadilábon állok. Tudjátok jól!

Ez a kis fehér ruhás nőci, amelyik ilyen frissen ugrál, már a programból éppen jön kifelé, kis cici hegye is kivillan egy pillanatra, de egyesek ebből kiindulva rögtön rögtön osztanak és szoroznak. Mindezt számológép nélkül.

Ha ilyen nagy lakomára számítotok, akkor hívjatok meg engem is feltétlenül. Én pedig meghívom az 5. házból Gizikét. Azt a Gizikét, akit igen csak magára hagyták a fiai. Ha elmegyek hozzá kávézni el kezdi se eleje, se vége, monoton meséjét. De kicselezem, mert ahogy befejeztem a kávézást, abban a percben felpattanok – rokonaim a pattanó bogarak -, és javaslom, hogy menjünk ki a gazzal teli kertbe. Ha ezt nem tenném, mentem elájulnék az unalomtól.

Tudtátok, hogy a virágok is táncolnak, ha a szél felkéri őket egy fordulóra?

Bármi, amivel messze lehet jutni akár testben vagy lélekben, azt mindig díjazni szoktam. Tágítani a teret körülöttünk…

És mivel hittetek a jó Istenben és magatokban, ezért siker koronázta a nagy akarásotokat. Megérkeztek, de csak egy időre, mert az ember egész életében úton van. Belső úton!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!