Szöszi-NET (102.) A szabadvers alakulása avagy a zümmögő kórus

(A beköszöntő képet Snow White címszó alatt találtam a neten, miközben a labirintussal kapcsolatos téma után kutattam.)

Szabadverset még szabad írni. Vagy már azt sem lehet?

Májusra szüljétek már meg: mi jó nekünk!

Higgyétek el, annyira iparkodom, hogy pozitív kicsengése legyen mondanivalómnak, ám minden igyekezetem ellenére optimizmusom rendre cserben hagy. Elnézést (falnak) csapongó gondolataim nem mindig követhetőek, de hullámhosszomra állva elég, ha a lényeget érzitek.

Elhatároztam, én leszek a Föld udvari bohóca, nem veszek észre semmiféle félresiklott, serteperte töpörtyű intézkedést, amely úgy néz ki – csak tudnám, miképpen lehetséges -, a mi érdekünkben tolják ki szemünk pld., ehhez még illik tapsikolni is. Szerencsére az udvari bohócnak lefittyedhet a szája, neki ehhez joga van. Melyik módosított törvényrendelet is mondja ki?

Hogy hihetik emberek milliói, hogy az ő érdekükben akasszák fel gyenge nyakukat kampóra, mint vadászati tilalom ellenére levadászott nagyvadat?

A nagyvad már bőgni sem tud, csak a kanyarban horkant, patájával kapálja a földet.

Amikor örülsz a percnek, hogy még nem múlott el, akkor még az élők között tudhatod magad. Amikor ízlelni tudod a szavakat, akkor a létezésed azonosítójához beírhatod: létezésed meg nem kérdőjelezve: Te még egyelőre voltál s vagy. Ki foglalkozik a jövő idővel? Tudom, elég szomorú! Az ifjúságot cserben hagytuk…

Miközben nézed, mennyi értelmes ember, érző szív, és mindegyikőjük elmondja, miért érdemes élni, ám ezt felülről felülírják: tömegmasszába olvasztott DNS-ek lebegnek fejed felett, s Te nem tudod, hogy kell tűvel-cérnával nyelvet ölteni. Ne keseregj, ezt megérdemelted, mivel még nyomelemekben sem volt benned a lehetetlenről semmiféle elképzelésed, véleményed s szavad: felülről megmondják, hogy alulról belőled milyen bélgáz jöjjön ki. Írjátok csak alá 129 ország (lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb): egy karmester pálca éppen most kopogtat.

Vége a zümmögő kórus dalának?

Rájöttem, hogy szabadverset kell írni, mert azt még szabad.

Nem véletlenül használom igen gyakran a létigét: lenni, létezni, melyet egyre inkább megkérdőjelezik: hogy mersz Te lélegezni, létezni? Te kis porszem, hogy mersz repülni s másokat elvakítani pozitív látásmódoddal?

A zálog a kezedben van. Mit érdemel az a bűnös, akinek bűvkörében Te is benne vagy. Nagy szavak: milliók menetelése a halálba. Önként! Jó, igaz, nem mondhatjuk, hogy dalolva, de a meneteléshez vettél Adidas cipőt, s karodba tétova tetova, hottentotta. S kutatva az igazságot, rá nézel a másikra. Rettegés a szemében, arca fedve, mert ha nem lenne rajta maszk, torzója örökre beléd fagy.

(Valószínű, még finomítani fogok a szövegen, ha másnap ismét átböngészem, de alapjaiban nem változtatok semmit sem. A téma nagy falat, éppen bontom a falat.)