Sok nagyszerű dolog van az életben, talán az egyik legkiemelkedőbb ezek közül a repülés.
Emlékszem, tavaly mikor először mentem komoly repülőgéppel, és megkérdeztem páromat, az örökké negatív golfáramlatokkal küszködő Lacit, hogy mi a véleménye a repülésről? Őt kirázza még a gondolat is, hogy több órán keresztül repüljön. Mert állandóan bizonytalanság-érzés gyötri…
Így volt bennem egy kis drukk, mi lesz, ha majd felrepülünk, aztán mi lesz, ha majd landolunk. Valaki azt mondta, hogy vegyek be Dedalont, hogy ne legyen hányingerem.
- Minek szednék be gyógyszert, ha még azt sem tudom, hogy kell-e vagy nem?
Tehát nem is vittem magammal. És hát persze, hogy nem kellett. Eufórikus örömöt éreztem, ahogy a gép egyszer csak elindult alattam. Teljesen igaziból, és hogy mennyire élveztem minden percét.
Többek között erről írok a
Fülöp Szigeteki esküvő című írásomban:
„A felhők megfigyelése akár, mintha képes mesekönyvet lapozgatnánk. Megunhatatlan: vágtázó paripák, hómezők, kimagasló hegyekkel, „tengerszemekkel”, alattunk, mélyen városok fényei vonulnak, mint tüzes óriáskígyók. Fent, a magasban járunk, a gép nyugodtan dorombol, mint egy jóllakott, kövér kandúr. Néha egy kicsit megdob bennünket, de ettől még aludhatunk vagy gondolkodhatunk, semmi nem zavar meg.”
marasimo@gmail.com
A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
tedd: