Szöszi-NET (89.) Ha én polgármester lennék!

Tisztelt Szigetbecse, Makád, Lórév, Ráckeve Polgármester Urak!

Félreértések elkerülése miatt leszögezem: nem szeretnék polgármester lenni semmi esetre sem. Bár minden tiszteletem az önöké. Mint ráckevei jött-ment, sehonnani, buckalakó azonban tisztelettel kérem, hogy olvassák el türelmesen érzelemtől nem mentes írásomat. Ha egy kicsit felcsattanok és átmegyek pikírtbe, mentségeműl felhozom: szenvedélyes ember hírében állok.

Szenvedélyességem abban is megmutatkozik, hogy szeretem a szépet, a természeteset, ha az élőlények boldogan élnek, egymást kiegészítve. Akkor is boldogság önt el, ha látom, hogy a természet bitorlása általunk, gyarló emberek által nem annyira gátlástalan, és bár arra törekszünk, hogy az utolsó leheletéig kihasználjunk a Természet Anyánkat, mégis csak marad egy kis vér a pucánkban.

Ezen dörgedelmes, bár döcögös bekezdéssel rákapcsolok 27 km-es sebességre. Hogy miért ilyen csigatempóra? Mert bicajról nézem a tájat. Kérem, jöjjenek velünk, és bár tudom, hogy autóból teszik meg ugyanezt az utat szinte napi, heti gyakorisággal, nézzenek ki az autójuk ablakából úgy, hogy valakit megkérnek, most Önök helyett vezessen.

Garantálom, hogy pontosan ugyanazt fogják látni, amit mi, kerékpárosok. Kiinduló pont Ráckeve határa,  ahol Popit és Döncit, két, csibész kutyámat hagytam a kertben, és akik szomorúan konstatálják, hogy már megint elmennek a gazdik kerékpározni. 

Párommal átkarikázunk Szigetbecse kanyargós főútján, miután a szépnek mondható Bartók Béla útról rákanyarodunk Szigetbecsére vezető útra. Itt az autósok szinte megvadulnak a szabadság utáni vágytól, és bennünket, pondró kerékpárosokat minden szívbaj nélkül megelőznek bármelyik, hosszan tartó kanyarban, miközben a szembe jövő forgalom sem tétlenkedik. Szinte csak kanyarból áll Szigetbecse főútja – aki nem ismerné a helyi viszonyokat. Nem érdekli őket, hogy balesetveszélyesen közlekednek.

Szóval, hagyjuk el együtt a Szigetbecse Vendéglőt bal kéz felől, amelyben finom ételeket ettünk nem egyszer kényelmes asztaloknál, fantasztikus príma kiszolgálással. Amikor a legnagyobb forgalom volt jellemző a környék összes vendéglőjére – beleértve ide Ráckevét is – és mindegyik vendéglátó egység teljesen dugig volt, Szigetbecse Vendéglő felszolgálói azonban nem zúgolódtak, mint a ráckevei vendéglőkben, hanem flottúl ellátták feladatukat.

Szóval elhagyva ezt az igen szuper vendéglátó helyiséget, jobb kéz felől, a kis tó szomszédságában, a sarkon van egy tyúkfarmos porta, na, ott már kezdhetnek figyelni.

Igen, mert azt veszik észre, hogy üres műanyag flakonok, sörös dobozok és egyebek, de elsősorban az előbbiek el vannak szórva kb. 5-10 méterenként. És ez jellemző 10-20 kilométeres szakaszon oda-vissza. Igaz, ezt már régebben is láttam, de messze nem ilyen sűrűséggel. Miközben az elmúlt vasárnap kerékpároztunk Lacival, egész végig azon gondolkodtam, hogy kik szemetelhettek itt?

Tudják, milyen következtetésre jutottam, mire a mi kis alpesi faházunkat megláttam újból? Nem fogják elhinni.

Ugyan egy kis kitérőt teszek, mire megadom a választ: díjazom, hogy szelektív hulladék gyűjtésben jeleskedik a környék. Leemelem a kalapom ez előtt a szolgáltatás előtt. Gyakorlatilag mi például a kommunális hulladékba alig teszünk bele valamit, mert vagy szelektív hulladék-gyűjtésben gondolkodunk, vagy pedig a növényi eredetű hulladékot a komposztra dobjuk. Vizes palackokat nem „gyártunk”, mivel vízszűrőt használunk.

Ám, hogy végre megadjam a választ, nem az autósok szórták szanaszét az üres flakonokat, fémdobozokat, hanem valamelyik szelektívgyűjtő autó. Esetleg nem megfelelően szállították a szemetet? Ezek feltételezések…

Na, kérem, viszont Laci ezt mondta:

• Nem hiszem, hogy a szelektív hulladékot szállító autók lehetnek a tettesek. Azok korszerűek, és ennél fogva hermetikusan lezárják a tároló részt. Onnan hulladék nem eshet ki.
• Jó, de akkor megint visszakanyarodok a nagy kérdéshez: ki vagy kik lehetnek azok a hernyótalpúak, hogy törjön le a kezük?
• Az egyik legnagyobb probléma: a pedagógusok nem tanítják meg a gyerekeket, hogy vigyázzanak a természetre, ráadásul a szülők sem mutatnak jó példát sok esetben -, ezt férjem mondta, amivel egyet tudok érteni.

Tudom, kissé kanyargós az okfejtésem, de nyomozok, és így a következő kedd reggel megvártam, hogy a szelektív hulladékgyűjtő kocsi megálljon a ház előtt. Ekkor megnéztem jó alaposan az autót – főleg a hátsó részét -, és saját szememmel láthattam, hogy onnan egy üres, összenyomott flakon sem eshet ki. Oké! Akkor menjünk tovább!

Mit keres ez a szemét kupac a vetésben?

Most kitérek a nagy szántóföldek birodalmába, és jobbra veszem az irányt egy nagy kereszteződésnél, hiszen a lórévi komphoz iparkodom.

Út közben egy szimpatikus, gördeszkás fiatalemberrel találkoztam. Őt is meginterjúvoltam – miután szabályszerűen leintettem őt, mint egy rendőr:

• Mit gondolsz, kik szemetelnek itt? -, kérdeztem Józsa Attilát, aki hozzájárult, hogy megemlítsem őt is blogomban.
• Szerintem az autósok a bűnösök, akik fogják a feleslegessé vált üres flakonjaikat, és kidobják autó ablakán. Ezt a szokásukat nehezen lehet megváltoztatni. 

Lórévi kikötő a Duna-parton. Még téli álom jellemzi a vidéket, de a fények már másról árulkodnak. (Meg kell jegyeznem, hogy 2022 őszén a kép jobb oldalán levő öreg fát kivágták, mert már egyre nagyobb veszélyt jelentett a környezetére. Sajnálom nagyon!)

És a csodálatos Duna, ahol békésen ringatózik a komp:

Sajnos Lóréven szomorúan tapasztalhattam, hogy az út mentén közvetlenül a kompra várakozó autókra árnyékot vető ős fákat mind, egytől egyig kivágták. Gondolom, elöregedtek. Nem bírtak volna még várni 50 évet, mire már én is alulról szagolom az ibolyát? (Így is szűken mértem magamnak az előttem levő éveket, ha idén töltöm be a 67. évet!)

Visszafelé pedig a becsei katolikus templom napfényben csillogó arany keresztje hívta fel magára a figyelmet. (Máshol pedig a nagy világban ősi kereszteket rombolnak le elképesztő barbársággal.)

Tisztelt Uraim, Polgármester Urak! Gyönyörű Magyarország, Önöknek viszont módjában áll, hogy még szebbé tegyék hazánkat!

Kérem, nyomozzák ki, mi az oka ennek a szemétségnek, és ha tudják, korrigálják. Mert hiába itt a tavasz és hiába madárdaltól hangos a határ, hiába végzi kiválóan a természet a dolgát, ha az emberek pedig ocsmány módon csak szemetelnek maguk után.

U.i.: Örömmel másolom ki a Ráckevei város web oldalának március 18-i hírét: „Újabb nyertes pályázatok: 94 millió illegális hulladékra és kamerákra! Az összegből 72,6 millió hulladéktakarításra és közel 23 millió forint pedig kamerákra és sorompók telepítésre fordítható.”

Ettől a hírtől újból feltámadtam!

Simon Mara