Szöszi-NET (74.) Nem tudsz arrébb menni? Na, és mi van ezzel a vírussal?

Fontos tudni: ez az írásom még a járvány kezdeti perceiben íródott, amikor még nem tudtam, merre van az arra!

Megint betelt a pohár az emberek viselkedésével kapcsolatban: hogyan tudnak egyesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, megváltozik-e a másokhoz való viszonyuk, segítőkészebbek lesznek stb. stb…

Pár kis momentumot kiragadok az elmúlt napokból:

1. Sétálok kutyáimmal és Poci cicámmal a szokásos útvonalamon, de most a gáttal párhuzamosan, egy szolgalmi úton. Már messziről látom, jön velem szemben egy hasonló korú nő világos kék dzsekiben, fekete, áthatolhatatlan napszemüvegben. Arrébb húzodok egy kicsit, de megengedem neki, hogy viselkedésemet leutánozva, ezt az udvarias gesztust ő is megtegye felém. Így jó cselekedettel kezdődhet a napja. Köszönök neki, bár életemben nem láttam, de ez nálam nem probléma. Hadd örüljön! Nem köszönt vissza, nem változtat az út-irányán semmit, viszont láttam, hogy stoppoló cérnával gyorsan összevarta a két keskeny, kiaszott ajkait, nehogy valami szó kipréselődjön a fejéből.

• Na, nekem sem kellett több, ilyenkor átmegyek enyhén fűszerezve alpáriba. Nem tudom, illetve nem akarom visszaadni a hangulatát a felháborodásomnak, mert nem szeretnélek  benneteket teljesen kiábrándítani belőlem. Képzeljétek el…

   2. Futok reggel a szokásos gát tetején, amelynek a két oldalát lassan megint gaztenger nyaldossa. Odafelé kocogva, látom, hogy a gát oldalában áll egy enyhén sör hasú, naptól cserzett ürge. Tudom, ott építkeznek, és a sok koszt, mocskot kitermelik maguk körül. Majd csak befejezik egyszer. Gondoltam, csak arrébb húzza a sörhashoz tartozó seggét, hiszen látja mind a két gülü szemével, hogy egy nő liheg a gát tetején, a végtelenbe húzódó ösvényen, neki (vagyis nekem) az az egyetlen lehetősége a tovább-haladáshoz. Nem mozdul a bal kezében sörös dobozt tartó férfi egy centit sem arrébb.

• Nem tud vigyázni, nem látja, hogy jövök? Én ugyanúgy megfertőzhetem magát, mint ön engemet! Ezek a férfiak! – Tudjátok, nekem mindig a férfiakkal van bajom. Na, meg a nőkkel! Persze gülü szemű, frissen szerzett barátom nem rezdül, a melós haverjai meg az újonnan épülő ház emeletéről drukkolnak nekünk. Igen, nem tud a férfi oszlopos lábain arrébb araszolni. Felmenni tudott a gátra, de két métert arrébb moccanni már nem. Mit lehet erre mondani? Barátságosat, szépet, emberségeset?

Visszafordulva, haza felé véve az irányt azonban láttam, hogy a sörhas már bevette magát az épület törmelékei közé, már nem akart újabb összetűzést velem, mert ilyenkor nem kímélem a hangerőmet sem. Erre szokta azt mondani a férjem: „Még meghallja valaki!” Amire válaszolom: „Pontosan azért kiabálok olyan hangosan!”. És az benne a szép, hogy így is gondolom.

Javaslom ezt a blogot elolvasni, amelyben szintén háborgok valamin: Simonék félrebeszélnek (83.) Ráckevén minden rendben van(?)

Mit látok, pár métert visszafelé: egy 70-80 év körüli nő áll a gáton, kb. olyan magasságban, mint a sörhas szaki, de az ő kezében nem sörös konzerv, hanem cigaretta füstölgött. Gondoltam, tiszta sor, ő viszont látja, hogy valaki liheg az úton, és ő neki szintén nem sokba kerül, hogy pár métert arrébb lépkedjen. Nem! Tévedtetek, mint ahogy én is tévedtem.

Ekkor megint csak nem kíméltem a hangszálaimat, és kiadtam magamból az értetlenkedés teljes skáláját. Ezt mondtam – mit mondtam, üvöltöttem, miközben futottam haza felé:

• Én ugyanúgy megfertőzhetem magát, mint ön engemet. Nem tud egy kicsit lejebb menni?

Persze, lehet, hogy eleve süket volt a nő, eltörött a halló készüléke, és a tévéje is elromlott, így sem kép, sem hang nem jut el hozzá, fogalma sincs, mi foglalkoztatja most a nagy világot: jár-vány dúl nemcsak nálunk, de a világ minden pontján.

    3. Az alábbi élmény pedig tegnap ért, amikor a gázpalackot cseréltük ki: a tulajdonos rendbe hozatta a vállalkozását, és nemcsak a maga portáját kövezte ki ízléses térkővel, hanem hatalmas tartókban csodálatos leándereket tett ki az út mellé, de a környéken is rendet tart, szemetet nem tűr sem a területén, sem pedig arrébb.

Ez egyáltalán nem jellemző, mindenki csak a háza táján tart rendet, két centivel arrébb nem hajlandó semmit sem tenni. Annyira kúltúrált, európai szintű az egész látvány, hogy csak elismeréssel tudok adózni ennek a férfinak. Azonban annyira még sem akarom reklámozni és pontosítani a helyszínt, hiszen nem kértem engedélyt erre.

Ott létemkor egy öregasszony – bevallása szerint 72 éves – csattogott a telepre iszonyúan lötyögő, lábán harmonikázó harisnyanadrágban, meg-nem-mondom-mennyi-éves tunikában, csapzott hajjal a tulajdonoshoz, és elrikácsolta problémáját.

„Természetesen”, mintha nem hallotta volna az érveket, csak hajtogatta a maga rögeszméjét. Direkt nem taglalom a problémát, mert most ez lényegtelen. A tulaj egyre idegesebb lett, az idősebb nőci pedig, mint a kiskakas már egészen beleállt a férfi arcába. Igaz, ez a viselkedés már az elejétől jellemző volt rá annak ellenére, hogy ma már mindenki tudja, hogy 2-3 méter távolságnak meg kell lennie az emberek között. Ám ez a nő szintén semmit sem tudott a körülötte zajló dolgokról, mintha nem is itt élne közöttünk.

Én sajnos egyáltalán nem gondolom, hogy egy ilyen nagy változás megrendíti az embereket. Aki idióta volt, eztán is pontosan ugyanolyan idióta marad, aki kúltúráltan viselkedett idáig, az továbbra is ember társainak elfogadható módon fog megnyilvánulni. Én pedig – helyettetek is – néha mosdatlan szavakat lökök ki magamból.

U.i.: Azóta sok víz lefolyott a Dunán, mert ma 2020.09.06-ot írunk, éppen vasárnap van, csodálatos idő, de én itt gebedek a számítógép előtt. És a hónapok folyamán erősen megváltozott a vírussal szembeni averzióm.

Mára már kiderült többek között, hogy a vírus egyszerre, egyidőben támadta meg a világot. Ugyanakkor, ugyanabban a szent minutában az eszkimóknál vagy netán Nepálban. Ez felettébb érdekes. Nem? Szóval a beetetés időszaka elég hamar véget ért nálam. A távolságtartást másra bízom! Na és, ami szintén elég érdekes, hogy a világon az emberek 99,99 %-a nem kapta meg a vírust, mégis világjárványról pofedálnak, és egyre jobban szorítják sarokba különböző embertelen intézkedésekkel az emberek millióit. Mindezen intézkedéseket úgy hozzák, hogy azt harsogják: MINDEZ A MI ÉRDEKÜNKBEN TÖRTÉNIK! Jézus Mária!)

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!