Igazi őszi idő: egy csepp napsütés sincs. Irány a ráckevei piac! (Kb. egy hónanappal ezelőtti élményemet mondom el nektek, amiből kiérezhetitek: nem jó, ha a vevőket vagy bárkit becsapunk.)
Konkrét céllal ültünk kerékpárra párommal: juhtúrót akartunk venni és egy sütőtököt, ami – nem tudom, miért – a varacskos disznóra emlékeztet. Igaz, életemben sem láttam még ilyen állatot közelről, bár távolról sem. És még azt kell tudni erről az állatról, hogy nem a szépségéről híres.
A sütőtök pedig egy világszám, ha jól választottunk, akkor az egészen finom ízvilággal elbűvöl bennünket.
A juhtúró-vadászatunk pedig azért tört ránk, mint valami új kórság, mert a kertemben még jó nagy csokorra való kaprot szedtem, és ebédre kapros-juhtúrós tésztát akartunk enni gyümölcslevessel. A tésztát sült szalonnán jól megforgatni, de olyan mértékben, hogy egy kicsit meg is piruljon egyúttal.
Egy maszek tejtermékesnél vettünk fél kiló juhtúrót. Nem kóstoltuk meg, mint ahogy egyébként megtehettük volna. Ennek otthon lett nagy jelentősége, ugyanis a juhtúró ízéhez semmi köze nem volt. Nem is értem, az a kis hölgy, aki a termékek értékesítésével foglalkozott – volt vagy 50-60 éves – nem tudta: mi az, hogy juhtúró?
Zöldségesnél, ahol vettük a tököt – a varacskos disznóhoz hasonlót – megkérdeztem:
- Tessék mondani, ebben nincs tökmag? (Valahogy úgy láttam, mintha a tök belsejét már valaki kibányászta volna.)
- Dehogy is nem -, válaszolta a férfi kissé önérzetesen.
Hüm! Úgy látom, mintha hiányozna, ugyanis szeretem a sült tökmagot.
Na, igen, jó volt a meglátásom: csak nyomokban volt tökmag. Még szerencse, hogy különösebben nem nagy-bevásárlásról volt szó, mert biztos, hogy lett volna még valami meglepetés – negatív értelemben.
Természetesen ezek nem nagy dolgok összességében, de mégis…
A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
