Álom Manók és társaik (137.) „Felforrt a Hold?”

Néha azon csodálkozom, hogy egyesek mekkora figyelmet szentelnek nekem. Máskor meg azon gondolkodom, miképpen lehetséges, hogy ilyen csend van körülöttem. Csak nem felejtettek el?

Persze a Facebook árgus szemekkel figyeli minden mozdulatomat. Lecsap akkor is gyenge kis madár testemre, amikor teljesen ártatlan vagyok. Így tiltott le 60 napra az élő videó használatáról. Máig sem tudom, hogy tényleg ennyire melegük van nekik is? Vagy hogy miért tiltottak le egy napra bármilyen megosztási lehetőségről, illetve hogy mások megosztásaira reagálhassak? Jó, tudom, a válasz egyszerű: CSAK!

Relax!

Nem szép, de mégis tetszik. Ezen elgondolkodtam, hogy ezek szerint nem mindig a szép viszi el a pálmát? Talán az is lehet jó, ha valami elgondolkodtat. Egy kéz, amely integet, de nézhetném hirtelen szélben lebegő vitorlának is.

Ez annyira jó, hogy nincs mit hozzá tenni:

Kedvenc állatunkkal vagy állatainkkal elmenni kikapcsolódni, ez egy igazi nagy kaland! Én szívesen belebonyolódnék egy ilyen sztoriba, Laci viszont hallani sem akar erről!

Lehet, hogy kénytelen vagyok két zenés videót is megosztanom. Majd meglátom!

Hol vagyok? Mi ez? Mindegy? Akkor is szuper! Ez nem más egyébként, mint a FACEBOOk vigyázó szeme:

Tényleg ilyenek a macskák, a végtelenségig kíváncsiak, és mindenről megvan a véleményük.

Befejezésül – aki már kiismert, az tudja, hogy a befejezéstől még messze van – pedig kedvenc témámmal rukkolok elő: a világító toronnyal. Gondoljátok el, mekkora életmentő, messze világító, isteni ereje van egy világító toronynak, amikor a szerencsétlen hajó már az utolsókat rúgja, ám meglátja a torony fénycsóváját! Ha ebbe belegondoltok, tudjátok, igazam van:

Na, és ez! Ez a valami! Ez a nonszensz valami! Mi van? Milyen esernyő? Ugye! Ez tetszik nekem. Mert abszurditás a javából!

Milyen kár, hogy a közönségesség aránylag messze van tőlem, de néha szívesen használnék ilyet: „milyen fasza” zene ez.

Látjátok? Ez a gif zseniális. Milyen jó, hogy nem vitatkoztok velem, mint férjem, aki akkor is  vitába bocsátkozik velem, amikor helyeslek neki.

Ne légy haragos, nem áll jól neked, inkább gyere utánam egy kis kikapcsolódásra:

Én?

Utazzunk tömegközlekedési eszközökkel, így kevésbé szennyezzük a levegőt, ha buszon és nem személyautóval tesszük meg a munkahelyig a távolságot.

Mindenkinek csók!

Csoda mókásak ezek az állatok, ők is – akár csak mi – néha teljesen önzők tudnak lenni!

Borzasztó lehet annak, aki csak az eszével – azzal a hatalmassal – akarja felfogni, mit is fognak fel érzékelő szervei. A Facebook-on – miután ezt a gifet megosztottam – egy kommentelő azt kérdezte tőlem, hogy „Felforrt a Hold?”. Inkább az ő agyvize…

Most tessék, búcsúzásképpen egy kicsit megforgatlak benneteket: Ülök az üvegajtó előtt (23:50, tehát már közel éjfélhez). Látom, hogy Tünci be akar jönni, kapar az üvegen piszkosul. Nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne ott. Tehát beengedem. Igen ám, de akkor kezdődik az ő magánszáma. Simogatni kell, meg kell etetni, aztán ölembe ugrik, dorombol, és leköti kezem-lábam.

Látjátok, mások pedig ember társukkal simán meg tudják tenni, hogy átnéznek rajta, mintha nem is létezne. Pedig lehet, hogy pár nappal előtte még szerelmet vallottak annak a személynek!

Erről az üvegajtóról van szó, amely mögött a képen Manci és Poci áll, beengedésre várva. Mindentől függetlenül akár szép jó éjszakát is kívánhatunk egymásnak annak ellenére, hogy Tünciről – a gyógyító macskáról semmiféle utalást nem teszek. (Ez nem is csoda, mert a közel 850 vagy lehet, hogy már 900 bejegyzésemből pont azt a blogot kiemelni, fizikai képtelenség. Majd, egyszer…)