Simonék félrebeszélnek (98.) Könnyes búcsú a jó öreg covidtól

Muszáj magamat is feldobni a bevezető fotóval, mert ez még két évvel ezelőtt készült, amikor még se híre, se hamva nem volt ennek a világ-őrületnek. Tele voltam optimizmussal, ráadásul a május hónap valóban a megújulás hónapja. Hát, ehhez tartsuk magunkat!

Ezzel a bloggal a célom, hogy emberközelbe hozzak egy embertelen bánásmódra okot adó betegséget, ami ráadásul nem is az, mint aminek kikiáltották. Ezzel a betegséggel, a Covid-19-cel – amelyet már előre beterveztek, hiszen rengeteg pénzt hoz a gyógyszeripar kasszájába  – családokat tettek tönkre, szülők költöztek el a másvilágra, utódjaikat magukra hagyva…

Mindenesetre – ahogy az előző blogban: Simonék félrebeszélnek (97.) Covidosok lettünk írtam -, még visszatérek hozzátok. Április 21-én – szerdán – hozzám is kijött a tesztelő mentőautó. Velem udvariasabbak voltak, mint Lacival. Normális hangnemben beszélgettünk, nem éreztem úgy, mintha valami bűnöző lennék.

Először a szúrka-piszkával felpiszkáltak az orrlyukamba, esküszöm úgy éreztem, mint akit kilyukasztottak éppen. Olyan fájdalmat okoztak, hogy szó szerint mondom, visítottam, mint az új évi malac, pedig nagy a fájdalomtűrő képességem. (A fogkezelések nagy részét – pld. fogtömés – fájdalomcsillapító injekció nélkül élem meg.)

Az eredmény negatív volt. Erre kaptam a másik orrlyukamba is mintavételt. Ezt a mintát pedig bevitték a laborba. Két nap múlva megtudtam, hogy én is covid pozitív vagyok.

A gyakorlat azt mondatja velem, hogy mindenki mást tapasztal, mert én a hatalmas fáradtságérzésen kívül sokkal súlyosabbat nem éltem át. Persze, ha jól meggondolom, “fáradtságérzet” az épp elég ahhoz, hogy az ember ne tudjon normálisan létezni. Viszont napról napra stabilabbá válok – két hét után. Laci hőemelkedése is lassan a múlté lesz.

A férfiak nehezen tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Látszik, hogy nem mentek át egy jó kis szülési tortúrán, amikor megtudhatja egy nő, mi a magyarok Istene. Ebből következően a nők sokkal probléma-mentesebbek, ha rájuk szakad az ég például ilyen kemény betegség formájában. Nem türelmetlenkednek, nem pánikolnak, mert hőemelkedésük van. Laci mindentől rémeket lát. El lehet képzelni, hogy mennyire megnehezítette a dolgomat panaszkodásával, házsártosságával. Annyi beleérzése sem volt, legalább azzal segítsen, hogy csak akkor szólaljon meg, ha az ügyet előre vinné…

Szomszédaink rendesek voltak, mert felajánlották, hogy megveszik, amire szükségünk van, tehát hiányt nem szenvedtünk. Ami még érdekes és tanulságos: használjuk napi gyakorisággal az Organo Gold termékeket, amelyekkel elérhettük, hogy ténylegesen komolyabb eseménysoron nem mentünk át, és nem kellett intenzív osztályon kikötnünk. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy tapasztalja meg, mit is jelent az immunrendszer erősítése a gyakorlatban.

Olvassátok el a Ganoderma-életelixír (8.) Ajándékba kapott hónapok című részt. Talán még el is gondolkodtok: lehet, hogy van valami igazság az egészben?

 

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

habos felső plusz kalap

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük