Simonék félrebeszélnek (96.) Requiem egy kutyáért!

Artúr látványa mindig szomorúsággal tölt el, mert tudom, milyen nagy a szíve. Gazdái meg sem érdemlik. Nem engedik el velem, hogy legalább megsétáltassam, kicsit megmozgassa öreg csontjait. Így, éveken keresztül elhanyagoltan, egy lépcső alatt él magányosan, szeretet nélkül, depressziósan.

Nem tudom, úgy látszik, az idei tavasz arról szól, hogy a bili állandóan kiborul a kárpitra, és az orrunk alá bűzölög.

Bár nem akartam annyira megszellőztetni ezt az ügyet, de úgy érzem, Artúrért – aki már szinte vak és süket és életkoránál fogva teljesen elesett – megteszem. Artúrhoz semmi közöm, ám hosszú évek óta ismerem, még az eredeti gazdaasszonyával is baráti viszonyban voltam, aki sajnos ideje korán meghalt. Meg kell jegyeznem, addig volt jó dolga Artúrnak.

Artúr előző életében valami nagy bűnt követhetett el, ha ilyen sanyarú befejezést szántak az istenek neki. Mert ennél szomorúbb, elhanyagoltabb állat már nem lehet, mint ő.

Néha kicsempésztem, hogy kutyáimmal együtt sétáljon, egy kis öröm is kerüljön az ürömbe, ám a GAZDA nem örül neki, ha kevesebb kutya ürülék landol a kertjében, ha nem piszkít maga alá az egyre elesettebb kutyájuk. Hogy is örülne, ha látja rajtam: engem ez megnyugvással, örömmel tölt el, ha a kutyának segíthetek.

El tudom képzelni, mi járhat a GAZDA fejében, amikor tudomást vesz arról, hogy elvittem az állatot. Valami ilyesmi: “Őrült ez a nő!” És mivel soha nem foglalkozott mással, csak hogy a bendőjét megtömje – ami látszik is alakján -, értelemszerűen nem repeshet lelke más örömének láttán, sőt!

  • Ne vidd el, mert mit szólnak mások, hogy az én kutyámat sétáltatod?

Válaszom: Mivel a falu végén lakunk, és a gát tövében sétálunk, senkivel nem szoktam találkozni.

  • Ne vidd el, mert megharaphat bárkit, és akkor fizethetem a büntetést.

Válaszom: Nyakörvvel vezetem, így nem tud senkit sem megharapni, de én már hosszú évek óta ismerem. Ő az a végtelenül intelligens kutya, aki soha nem harapna meg senkit. Ha bármi probléma adódna, egészen biztos lehetsz, hogy a büntetést kifizetem.

  • Ne vidd el, mert CSAK.

Akkor borult ki a bili nálam, amikor ma reggel – pechemre – pont a GAZDA portája előtt sétáltam el kutyáimmal, és kint volt a GAZDAASSZONY:

  • Valaki mondta, hogy kivitted a kutyát. Nem örülne a párom, ha megtudná. 

Ezután jelzőkkel látott el engem. Közönségesekkel. Viszont az elmúlt galád, természetet megtorpedózó eseményei úgy összezilálták az agytekervényeimet, hogy végre én is kiborítottam a szennyesládámat. Ilyenkor egy fúria hozzám képest egy bégető bárány. A metsző, hideg szélben messze hallatszott a magamból kikelő, sipító hangom.

(Olvassátok el a Simonék félrebeszélnek (95.) Ráckevei gát felől fúj a szél – kerékpárút épül, de milyen? című anyagot, miért is vagyok annyira zizi.)

Viszont ez a helyzet sem oldódott meg win-win módjára, mint ahogy kultúrembereknél ez szokás.

 

 

Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom az előző részeket (Most látom elborzadva, hogy itt is van mit behoznom:)

17. részt (Friss házasok speciális problémája) itt olvashatod el!

18. részt (Mázolok, tehát vagyok) itt olvashatod el!

19. részt (Szeretve tiszta szívből és szeretve lenni) itt olvashatod el!)

20. részt (Én, mint pór nép lánya) itt olvashatod el!

21. részt (A család kitaszítottjai) itt olvashatod el!

22. részt (Tök alsó) itt olvashatod el!

23. részt (Majdnem harakiri) itt olvashatod el!

24. részt (Reggeli kóma) itt olvashatod el!

25. részt (Repülő üzemmód) itt olvashatod el!

26. részt (Laci kontra ÉN) itt olvashatod el!
27. részt (Az emeleten dől el minden) itt olvashatod el!
28. részt (Ráckevei piac) itt olvashatod el!

29. részt (Mit értünk szabadságon) itt olvashatod el!
30. részt (Igen, megérkeztem) itt olvashatod el!

31. részt (Haláli) itt olvashatod el!

32. részt (Nem mindig a méret számít) itt olvashatod el!

33. részt (Felkapjuk a vizet?) itt olvashatod el!

34. részt (A szenvedély öl vagy felemel?) itt olvashatod el!

35. részt (Csicsóka hadművelet avagy NO, Azért) itt olvashatod el!

36. részt (Majd holnap…) itt olvashatod el  

37. részt (A vécé papírtól a felesleges erkély kilépőig) itt olvashatod el!  

38. részt (…de már annyira, hogy robbanásveszély!) itt olvashatod el!

39. részt (Az imádni való MAJD és az őrmester MOST!) itt olvashatod el!

40. részt (Csak nem Gizikééknél vágják a füvet?) itt olvashatjátok el!

41. részt (Én vagyok a főnök) itt olvashatjátok el!

42. részt (Egy hónap teljes rabszolgásítás) itt olvashatjátok el! 

43. részt (Tevőleges boldogság, avagy kezdj el táncolni) itt olvashatjátok el!

44. részt (Jég hátán) itt olvashatjátok el!

45. részt (Kész vagy mindennel?) itt olvashatjátok el!

46. részt (Az út a házhoz vezet) itt olvashatjátok el!

47. részt (Hagyjátok békén a pókokat!) itt olvashatjátok el!

48. részt (Dehogy is akarok nemzeti hős lenni!) itt olvashatjátok el!

49. részt (Hová tünt a harisnyám egy kis darabja) itt olvashatjátok el!) itt olvashatjátok el!

50. részt (“Hagyd már, anya!”) itt olvashatjátok el!

51. részt (Rico, Rico, a Manci-riógató) itt olvashatjátok el!

52. részt (Van-e értelme a kitartásnak?) itt olvashatjátok el!

53. részt (Az utolsó mohikán és Csöpi, a 17 éves kutya) itt olvashatjátok el!

54. részt (Hol vannak a lyukak?) itt olvashatjátok el!

55. részt (A nagyon okos férfiak) itt olvashatjátok el!

56. részt (Gyertyafényes este) itt olvashatjátok el!

57. részt (Csak nem vasárnap van?) itt olvashatjátok el!

58. részt (A jó ember és a terápia) itt olvashatjátok el!

59. részt (Menekülés a zsák fogságából) itt olvashatjátok el!

60. részt (“Hull a hó és hózik, Mici mackó fázik“) itt olvashatjátok el!

61. részt (Az a ronda influenzia és a kis cica invázió) itt olvashatjátok el!

62. részt (Cincogás hallik az égbe, avagy az előnyök és a hátrányok) itt olvashatjátok el!

63. részt (Zeppelin szúnyogok és a hajpakolás) itt olvashatjátok el!

64. részt (Bezzeg, ha jönnek a vendégek!) itt olvashatjátok el!

65. részt (Terike ösvény) Itt olvashatjátok el!

66. (Nem várt négylábúak) itt olvashatjátok el!

67. részt (Azt a bőröndöt kérem) itt olvashatjátok el!

68. részt (Opatija és a kihasználatlan tér) itt olvashatjátok el!

69. részt (Nagyi, hogy ityeg a fityeg?) itt olvashatjátok el!

70. részt (Kemény hétkezdés Becse határában) itt olvashatjátok el!

71. részt (Happy birthday to you) itt olvashatjátok el!

72. (Egyszer volt egy töltött dagadó)

73. (Milyen szokatlan csend van – hová tűnt el Csöpi?)

74. (A pince foglyai a két kiskutya

75. (Túlélési gyakorlatozás, avagy a dominó elv)

76. (Röppálya-módosítás)

77. (Macska jajjjjj avagy Frici felől fúj a szél!)

78. (Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!)

79. (Mire jó a használt fogkefe? Poci, a kis cica imádja!)

80. (Jöhetnek a vendégek avagy a főpróba!)

81. (Eki ismét hazai színekben)

82. (Amikor a súlytalanság elkap téged)

83. (A karfiol viszontagságai)

84. (Nem, az a mi pénzünk.)

85. (A vidám barakk avagy Dönci költözködik)

86. (Ajtó, ablak nyitva van)

87. (Egy ősi titok, avagy minek dőltem be megint?)

88. (Dani 40. születésnapjára minden jót!)

92. (A szilvalekváros derelye bosszúja)

93.  (győztes Te lehetsz egyedül!)

94. (Húsvét alulnézetből)

95. (Ráckevei gát felől fúj a szél – kerékpárút épül, de milyen?)

96. (Requiem egy kutyáért!)

habos felső plusz kalap

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

 

 

 

 

Cikkajánló

3 thoughts on “Simonék félrebeszélnek (96.) Requiem egy kutyáért!

  1. Nem értem,hol élünk és milyen “emberek” vannak? (Számomra nem emberek) Hogy tehetik szegény Artúrral ezt? Ha már nem törődnek vele,legalább hálásan megköszönnék Neked,hogy bevállalod az öreg jószágot is a sétára! Minek a kutya az ilyeneknek? Nem csodálom,hogy kiborultál!

  2. Hát, elolvastam, és nagyon együtt érzek Artúrral, és persze veled is, kedves Mara. De azt gondolom, mindenkit nem tudsz megmenteni, mindannyian tudjuk, hogy milyen sok kiszolgáltatott állat van olyan gazdánál, ahol rossz dolga van. Én nagyon szeretem a kutyákat, de megtanultam, hogy főként a magaméval foglalkozzak, nem szólhatunk bele mások életébe, legfeljebb magadat idegesíted föl. Hiszen az ő kutyájuk. Ha tudomást szerzel róla, hogy kínozzák, lehet jelenteni, de nem rég tettünk bejelentést hasonló ügyben, és az az állat, amelyik gazdánál van, azzal csak a helyi jegyző foglalkozik, aki igazából nem foglalkozik, max ember megtámadása ügyében. Én is mélységesen sajnálnám, ha naponta szembesülnék vele.

    1. Aranyos Erika! Nagyon köszönöm, hogy visszajeleztél, és sok mindennel egyetértek, amit írtál. Nem akarok – bár szeretnék – minden kutyát felvállalni, de Artúr – “akit” ismerek, szinte történelmi személy nálam – egészen más. Mivel látom, hogy bánnak vele, felajánlottam, hogy elhozom hozzánk. Természetesen nem volt a válasz, mivel itt a tét, hogy alám tegyenek bármi módon. A jóindulat megtestesítői ez az ember pár.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük