Szöszi-NET (87.) Rendhagyó nőnap

Nem kultiválom az ünnepeket. Nőnapról is mindig az jut eszembe, hogy amikor dolgoztam, akkor a nők kaptak erre a jeles alkalomra egy szál szegfűt vagy valami mutatós virágot. Természetesen örültem ennek a gesztusnak, de a kisördög ott volt bennem… És mi van a többi napon?

Tehát nem hagyom szó nélkül, hogyan is élünk a Föld eme kis szegletében, Magyarországon – ahogy egyébként szokták földijeim mondani: a mi kis hazánkban.

• Feminista vagy -, jelentette ki vasárnap délelőtt 11 óra magasságában Laci (férjem).
• Igazán? -, csillant fel szemem, és harciasan megsimogattam kopasz fejem, éreztem, eljött az én időm. – És azt hogyan értékeled, hogy bármerre nézek közvetlen, illetve távolabbi ismerőseim családi felállását tanulmányozva, mindenütt azt látom, hogy a teremtés koronái mindent jobban tudnak. Ennek következtében a nők Izaurával azonos szinten tengetik életüket. Persze amennyiben valaki megharcolja a maga igazát, akkor legvégső esetben – amennyiben nem tudnak még sem közös nevezőre jutni a felek -, jobb esetben elválnak. Viszont akkor a férfi az egész szomszédságot tele kürtöli, hogy az asszony mekkora nagy bárcás. Az ilyen nárcisztikus ürgék kifelé mézes-mázosak, segítőkészek, majd elolvadnak, ha meglátnak ismerőst, viszont házon belül…
• Mint a Liszt Ferenc utcában XP?
• Na, igen. – válaszolom elgondolkodva. – Tudnék felsorolni egy-két példát az elmúlt évekből.

Nem mondhatok konkrét személyeket, mert ez nem vetne rám jó fényt, tehát nem konkretizálok, de várjatok csak, megszámolom, hogy hány olyan családi felállást tudok, ahol az asszony kifelé dekoráció, belső berkekben pedig igazi rabszolga. A gát másik oldalán két családot ismerek, ahol egyenlőség van, a nőnek is lehet véleménye mindenről és a férfinak is, igaz, többről nem is tudok. Pontosítok: ezekben a kivételes családokban az asszonynak lehet úgy véleménye bármilyen visszás dologról, hogy aztán ne torkoljanak az események igazi büntető hadjáratba. Ugyanis a férfi mindenféleképpen szigorúan, erőfölényétől megittasulva megbosszulja, ha párja nemet mert neki mondani. Ekkor a nő azt is megbánja, hogy világra jött.

Ez az egyenlőtlen „küzdelem” jellemzi a több évtizede fennálló házasságok többségét, ahol a férfi még az 50-es években született, amikor a férfi-uralom virágkorát élte. Viszont az is igaz, hogy a mai fiataloknál már más a helyzet. A XXI. század nő egyedeivel már nem lehet ezt eljátszani, mert a mai nők nagy része nem akar jó háziasszony lenni, nem akar főzni-sütni, inkább rendelnek pizzát… Sőt! Gyereket sem akar szülni, mert akkor oda van a szabadsága, az alakja, a karrier csillaga leáldoz, mielőtt még fent ragyogna az égbolton.

Van egy ismerősöm – a sok-sok női ismerősöm közül -, aki szintén a régi „motorosok” közé tartozik, két felnőtt lánygyerekkel, akik már élik világukat. Az egyik közülük két gyermek édesanyja.

Nevezzük el az ismerősömet Tündinek, aki Budapest, XX. kerület egyik tíz emeletes házának 2. emeleti lakásában él férjével, aki 70 év körüli, és az evés a mindene. Másik jellemzője: irtóra szeret kritizálni. Minden alkalmat megragad, hogy pont az ellenkezőjét mondja, mint ami a valóság, és arra is ügyel, hogy feleségének betartson, ahol csak teheti.

• Négy szelet tortát, 2 doboz gesztenyepürét, 1 doboz Ferrero csokit vett nőnapra csupa szeretetből, amikor a mű karácsonyfát sem engedte meg, hogy felállítsam -, írta nekem Tündi, aki komoly súlyproblémával küszködik már régóta. Rengeteg, veretes egészségügyi problémák jellemzik barátnőm hétköznapjait. – Tudja, hogy a testsúlyom komoly hátrányt jelent az életben-maradási küzdelemben, és ezért áraszt el édességgel.
• Pedig  ennyi pénzért vehetne finom gyümölcsöt, amiket te is szeretsz vagy isteni, egészséges rágcsálni-való turmixot – dió-mogyoró-papaya-mandula és társait vegyítve.
• Mindent megtesz, hogy kikészítsen -, panaszkodik barátnőm időről időre. – Gyakorlatilag sportot űz abból, hogy valahogyan kibillentsen a lelki egyensúlyomból. Amikor eljönnek hozzánk a gyerekek, visszafogja magát, ezért alig akarják elhinni, hogy az apjuk valójában milyen.
• Igen. Már erről beszéltünk, hogy egy saját önvédelmi rendszert kellene kidolgoznod.

• Amikor látod, hogy már megint elkezdte a magánszámát, akkor tedd fel például ezt a kérdést: „Mi van drágám? Csak nem megint azt játszod, hogy ki akarsz készíteni? Az baj, hogy már nem tudsz hatással lenni rám. Ezt igazán sajnálom.”

Vagy valami ehhez hasonlóval kell indítani a nőnek. Amikor szépen, békésen a másik arcába néz, semmiféle hajszoltságról, bosszúságról, őrületről nem tanúskodhat a nő ábrázata. Ez meggyőzi a férfit, hogy lefülelték, vissza kell húzódnia, mint ahogy a dagályt követi az apály.

A nőnek abszolúte tudatosan kell megélnie a jelent. Sem a múltba nem szabad visszamennie, sem a jövőt pásztáznia, hanem a jelent kell neki megélnie. Ha észleli a férj, hogy az asszony olyan, mint egy szilárd oszlop, nem szeretne egy szilárd oszlopba belebokszolni, mert ő törné el a csontjait.

Na, ez legyen a végszó, hiszen most van a BOLDOG NŐNAP!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!